pre-european champs st. andré les alpes - day 6.

Három repülés mentes nap után kiéhezve indult fel minden pilóta. Azt mondták "epic day" lesz ami annyit tesz, hogy nagyon jó kondíciókkal tudunk ma feladatot repülni. 71 km-es feladatot szegeltek össze, de most nem a már megismert részen, hanem még jobban beküldtek bennünket a málnásba.


A briefingen taglalták, hogy 3 féle úton lehet megcsinálni a taskot, de nem adtak tanácsot, csak ismertették az alternatívákat.


Én már akkor eldöntöttem, hogy nem egyenesen a kurzuson fogok menni, mert a második napon ott szálltam le ahová megint át kellett volna siklani. Inkább a konzervatívabb, de hosszabb és lassabb verziót választottam, mert nem éreztem az ernyőben a nagy átsiklások erejét.


A pilont a felhőben vártuk, bár nem volt nagyon magas az alap, mivel 13 óra volt a start ami azért még itt sem jelenti a nap csúcspontját. Egyébként is a beígért "epic day"-es 3000 méteres alap helyett 2400 volt a max, de az is csak 2 órával később.


A konzervatív útvonalam nem jött be nagyon, mert a mezőny végén voltam szinte végig. Nem csak hosszabb volt, de lasabb is. Na ezzel a taktikával nem lehet jó helyezést elérni. De én csak be akartam érni a célba és élvezni a repülést.


A több mint 30 km-re levő pontnál már azért majdnem beértem Árpit, aki csak pár perccel volt előttem és a forduló után Mátét is lehagytam valahogy. Na ezen aztán jól meglepődtem. Gondoltam vagy én lettem nagyon gyors vagy Máté lassult be igancsak valahol. De rengeteg ernyőt láttam magam előtt így a második kijelentés esélyesebbnek tűnt.


Szépen kietekertünk 2400 körüli magasságra és Mátéval elkezdünk Árpi után siklani, akit láttam a következő meredek sziklás oldal előtt esni felfele.
Na innen már gyerekjáték lesz, mert ezzel a termikkel kietekerve be tudunk siklani a már ismert hegyek közé és onnan már tudom, hogy adni fogja.


Rásiklottunk vagy 8-an a hegyre, persze nem adta. De semmit. A túloldalán viszont emelkedtek az emberek. Akkor átmegyünk oda és ennyi. Elkezdtünk átcsúszni és meg voltam nyugodva mert én voltam a legmagassabban.


Csak én nem értem át a lefutó gerincen. Mindenki aki alattam volt jóval is átbukdácsolt valahogy, nekem meg kellett fordulnom és a lé oldali részen visszamenni. Próbáltam még kitekerni, de nem sikerült, majd a leszállás mellett kellett döntenem egy szűk völgyben villanyvezeték és egy fasor közé rendkívül turbolens helyen. Iszonyat dobált és féltem, hogy rátesz a vezetékre, ezért nagyon fogtam az ernyőt már alacsonyan voltam és vártam mikor tesz lesz, de jött egy brutál turbós befújás és felemelt majd az ernyő átesett a fejem felett.Túlságosan akartam fogni és túl volt fékezve. Az én hibám volt.
Ráestem a vállamra és nem nagyon tudom mozgatni. Megmutattam a dokinak aki megállapította, hogy nem tört el semmi, de a szalagok sérültek. A sérülés mértékét nem tudta megállapítani, de holnap biztos nem tudok repülni. Remélem nem szakadtak le a szalagok és hamar rendbejön.


Árpi elkapkodta a végét mert a cél előtti biztonsági pont fent volt egy hegyen ami eddig mindig adta, nem tekerte ki az utolsó termiket, rácsúszott a pontra de nem tudta megcsinálni, ezért a cél nincs meg neki. Hiba. Tanult belőle.


Kicsit később jött Máté és beért a célba. Neki is és Árpinak is gratulálok.
Gyuri lecurrant a pilon előtt, Milán a távoli pont előtt esett ki, Tóni meg a pontnál szállt le.


Nekem ez volt most itt az utolsó napom, de ha holnap lesz task akkor nagyon fogok szúrkolni a csapat többi tagjának és próbálom segíteni őket a földről.


A holnapi napot csak Máté blogján tudjátok olvasni, az oldalsó menüsávban találjátok a linket.

pre-european champs st. andré les alpes - day 3. - 4. - 5. - cancelled

Megjött a front és három napot töröltek. Az elsőnél még le lehetett siklani a front előtt, de mi lusták voltunk és lejöttünk busszal. A msáodik nap már esőre ébredtünk és egész délelőtt szakadt is tovább. 
Ma pedig megmaradt a front utáni erős szél. Talán a kedd és a szerda használható lesz és még két jó feladatot sikerül összehozni.


Szombaton elmentünk arra a hegyre ahol Tóni "leszállt" és a becsapódáskor leesett a fejéről a sisakkamera. Ez olyan 1600 méteren volt egy rettenet meredek hegyoldalon ahová nem vezet végig semmilyen út sem.
Egy óra gyaloglás után le kellett térni a hegyi ösvényről, ami szűk volt és meredek. Majd folytattuk utunkat a még meredekebb hegyoldalban a felvett gps koordináta irányában. További fél óra volt mire elértük a becsapódás pontját ahol Tóni 14 másodperc alatt megtalálta azt a kamerát amit ott és akkor állítólag egy órát keresett :)
A lejövetel sem volt egyszerű, de élménygazdag volt.Sajnos a legizgalmasabb részekről nem készült felvétel, mert senki nem mert kamerázni, de Árpi vagy Máté készít egy kis videót erről a túráról.


Míg mi hegyet másztunk, addig Milán és Máté a patakparton főztek nekünk egy olyan marhapörit, hogy mind a tíz újjunkat megnyaltuk utána. Végül a tábortűz melegénél borozgattunk, beszélgettünk és zártuk ezt a szép napot.


Vasárnap pedig Tóni ígérete szerint elvitte a csapatot vacsorázni egy helyi étterembe, ami nem volt olcsó viszont a francia konyhát mindenkinek ajánlom, mert itt olyan ízeket hozott össze a szakács amit máshol nem tapasztaltam.


Videókat, fényképeket majd én is teszek fel, vagy Máté és Árpi publikál valahol.

pre-european champs st. andré les alpes - day 2.

Az első elrontott task után már azt gondoltam innen nem tudok hibázni és csak javíthatok a helyezésemen. Ez az öntelt gondolat kb. a pilon után még megyed óráig tartott. Történt ugyanis, hogy hozzávetőleg 60 km-es feladaton a start előtt várakoztunk, szépen együtt mozgott a mezőny. Nem tűnt nehéznek az egész feladat, de az érezhető volt, hogy gyengébb a nap mint az előző.
Valahogy egyszer sem voltam a boly tetején, egyszer sem kerültem igazán jó pozícióban, pedig már a korábbi versenyeken ezzel csak ritkán adódott problémám.
Elindult a mezőny, nem voltam csak pár 10 méterrel alacsonyabban mint akik a legjobban kapták el és a közepén toltam. Siklottunk rá a következő hegyre, és egyre jobban éreztem, hogy elmerülök. Az eleje odaért a gerinc fölé és szépen elkezdtek tekerni. Engem meg lassan kezdett lenyomni lé oldali része a hegynek, mert arról sikottunk rá. Nem tudtam egyenesen a gerinc fölé siklani, kifordultam és a gerinc elé vettem az irányt. Kezdtem pánikba esni, mert úgy látszott már a szél fújta oldalára is nehéz lesz odaérni. Átbukdácsoltam a jó oldalra elég alacsonyan, a hegy felén a lefutóján értem át, de innen azt gondoltam nem lesz probléma. Pár ilyen lúzerrel siklottunk a gerinc mellett és vártuk a megváltó liftet. Jött valami kis szűk, gyenge cucc amibe belefordultam, de már öt másik ernyő is rögtön ott pörgött körülöttem. egymást lökdöstük ki az emelésből ami nem akart egész körön meglenni és beerősödni. Elindultam kicsit tovább, mert biztos voltam benne, hogy valahol ott lesz az erősebb anyag. Egyre lentebb kerülve pánikszerűen próbálkoztam mindennel, de az égiek most úgy döntöttek, hogy nekem ma ennyit adnak. Pár pilótának sikerült abból a gyenge szarból kikecmeregni és a gerinc fölé kerülni ahol már adta valahogy és kitekertek. Gyuri is köztük volt, ügyesen megoldotta       
ezt a nem egyszerű szituációt.


Az első 25 ernyő elment a pontra ott kitekertek és oda csúsztak vissza ahol én leszálltam. Eléggé alacsonyan értek oda és a fele le is szopódott mellém és csak azok tudtak tovább menni akik a gerinc fölé értek be. Máté és Tóni a pontnál várakoztak mert szóltam nekik, hogy óvatosan jöjjenek, mert elég gyenge a nap. Jól kitekertek és szépen a gerinc fölé csúszva tovább tudtak menni. Még Árpinak volt ott egy kritikus szakasza, pont felettem rettenet alacsonyan volt és már biztos voltam benne, hogy leszáll mellém, de valahogy ügyesen visszaközdötte magát és versenyben maradt.


A feladat második fele állítólag kicsivel könnyebb volt, erősödtek a liftek, magasabb lett az alap és a nagyobb átsiklások talán könyebbé váltak.


Rengetegen beértek, lényegében boldog-boldogtalan. Rajtam kívül minden magyar beért a célba és megérdemeltem ünnepeltek. Az elején lényegében papírforma eredmény született a PWC pilóták vitték a prímet és az első 10 helyet nem nagyon lehetett elvenni tőlük.


Nem így szerettem volna ezt a napot befejezni, de kicsit mindenképpen okosabban kell repülnöm, mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem tudok átsiklani egyik termikből a másikba. Persze lehet kerülő utakon menni és útközben keresni emelést, de akkor lemaradsz mint a borravaló és 70. helyen a  célbaérés sem olyan mézédes.


Az első két napot két brutál hibával zártam, a reményeim, hogy az első 30-ban leszek lényegében elszálltak. Ezeket a hibákat nem tudom teljes egészében az ernyőre fogni, mert mindkét napon bármilyen ernyővel be lehetett volna érni a célba, igaz az 50+ helyen. Most már csak a tisztes helytállás a cél a további napokon. Nem vagyok elkeseredve, ugyanis a jövő évi EB-re ez egy nagyszerű felkészülés és amennyiben az utazó keretben leszek akkor biztosan egy versenyképes cuccal fogok jönni.


A magyar csapat többi tagjának gratulálok, nagyon ügyesen nyomták és remélem Máté meg tudja tartani az overall 10. helyét, ami több mint kitűnő ebben a mezőnyben. A többiek sem állnak rosszul és még talán javítani is tudnak a további napokon.

pre-european champs st. andré les alpes - day 1.

A jól sikerült tréning nap után megint jó időre ébredtünk. A HQ melletti kempingből gyorsan oda lehet érni a korai briefingre ami 8.30-ra volt hírdetve.
Utána megindult a két körös felszállítás piros-sárga kártyával minden nap váltva kell korán felmenni a hegyre.


Fent is minden korrekt módon működött, kajacsomag, live tracker kiosztás. Talán a briefing kicsit nyügve-nyelősre sikeredett mert a franciák híresen szarul beszélik az angolt. 


A feladat kicsit több mint 70 km lett, egy óra az ablak és a pilon között.
Erős liftek és hatalmas tér várt minket a plion előtt, több alternatívát kínálva a pilonba lépésre. Először a pilon szélénél várakoztam, de láttam, hogy 20-25 ernyő a cilinder másik oldalán teker, arra számítva, hogy belépve kicsit hátszélben egyből csúszhatnak a pontra, amit 400 méterre is meg kellett közelíteni. Már csak 7-8 perc volt a startig de gondoltam még odaérhetek. Nem sikerült a start a kör közepén kapott el ezért ki kellett csúsznom a cilinderből és vissza a közepére a pontot megcsinálni. Ezzel elég hátra kerültem úgy 60-70 ernyő eléggé elhúzott. A következő pont előtt azonban egy szerencsés liftnek köszönhetően nagyon kiemelkedtem és rácsúsztam a pontra, majd úgy döntöttem nem megyek a többiek után akik a pontról még tovább mentek, hogy a mögötte lévő gerincen kiemelkedve egy elég nagy kört éve folytatták, hanem vissza az előző termikre és megint kilöttem az űrbe. Onnan rá a gerincre, ahol azok jöttek akik körbe mentek. Itt csatlakoztam be hozzájuk és rögtön az első 20-30 ernyő között találtam magam.


Innen a következő 3-4 nagy átsiklásnál ahol 3000-3200 méterekről siklottunk, mindig kicsit le-lemaradoztam az elejétől és az utolsó előtti pont felé egy nagy szembeszeles siklásnál már inkább a 20-25 között voltam mint az elejében. Máté ügyesen tudta a lépést tartani legalább a második bollyal ennek eredményeképpen szépen be is ért a 13. helyen, de a rádión azt mondta, hogy az erős szembeszél miatt a végsiklás majdnem nem adta.


Az utolsó pont előtt nagyon kitekertem ott ahol a többiek meg sem álltak csak rásiklottak az utolsó pontnál lévő hegyre és csak ott tekertek. Nekem biztonságosra kellett vennem, mert éreztem, hogy nem siklik úgy a cucc. A pontnál már csak 200-300 métert kellett emelkedni és 2100 méterről elindultam az 5 km-es végsiklásra. Szépen haladtam full gázon olyan 20-22 km-es sebességgel és olyan magasan voltam, hogy amikor beértem a 2km-es end of speed section-be már arra gondoltam, hogy megint nehéz lesz leszállni mint előző nap amikor minden emelt a célban. 1500 méterrel a cél előtt fület csuktam és gyorsítoztam. Na ekkora hibát mostanában nem követtem el. Alacsonyabban beerősödött a völgyszél és amikor rájöttem a bajra elengedtem a fület és megálltam egy helyben. 400 méter volt a célvonalig de nem ment előre az ernyő. Nem volt mit tenni, lényegében beestem egy kiskertbe a kemping mögött.
A 33. helyet buktam ezzel, mert aki nem megy át a célvonalon az hiába ért be a 2km-es célba nem kapja meg az idő pontokat csak a távpontokat tudja begyűjteni. Ezért 56. lettem.


Hiba. Ezzel az ernyővel a 33. hely kielégítő és felvállalható, mert majdnem mindenki a top EN-D-s ernyőkkel megy, de aki nem az is csak a korábbi verziókkal. Ekkora hibát itt nem lehet véteni, mert ez súlyos 300-330 pont veszteséget jelent. Itt nekem minden nap hoznom kell a maximumot mert ha hibázok nincs esély javítani. Olyan nem fordulhat elő, hogy én itt az első 10-ben legyek és sok pontot hozzak valamelyik napon. Nekem átlag 700 pontokat kell hoznom, hogy a végén legyen valami belőlem.


Kicsit el voltam keseredve, de gondoltam még jobban koncentrálva, okosan ebből még azért ki tudok hozni valamit. Figyelembe véve a körülményeket, a pilótákat és az ernyőket, úgy láttam, hogy van helyem az első 30.-ban és ennek megfelelően is fogok repülni.


Sajnos az élet ezt a forgatókönyvet is átírta...    ...a day 2. hamarosan

pre-european champs st. andré les alpes - az esélyek és azok latolghatása

pre-european champs St. André les Alpes - Franciaország

A nemzetközi szövetség határozata szerint az elő-eb-re csak széria ernyővel lehetett nevezni, azaz DHV-2-3 vagy EN-D minősítésig kell ernyőt választani.

Na ez egy kicsit megnehezítette a készülődésemet a versenyre, mert az idei az első szezonom amelyet versenyernyővel repülök és nem rendelkezem széria ernyővel. Először azt gondoltam rengeteg EN-D-s ernyő repül magyarországon és nem lesz gond szerezni egyet a versenyre. De rájöttem, hogy ha olyat szeretnék ami versenyképes akkor már nehezebb dolgom lesz. Ki adná kölcsön a zsír új M4-ét vagy bármi más ernyőjét. Elhatároztam, hogy ha tudok akkor bérelek valamit. Egy avax xc3-ra volt lehetőség, de a tulaj végül meggondolta magát.
Mindezek után úgy döntöttem, hogy nem kuncsorgok tovább senkinek, Gagarin felajánlott egy macpara magus xc-t részemre és ezt elfogadtam. Köszönöm neki ezt a nemes gesztust.
Tovább nehezítette a készülődést, hogy a local rules tartalmazott egy-egy kitételt a beülőkre és a sisakokra vonatkozólag is. Nekem egyik sem EN bevizsgált. Szerencsémre Forgó Zsiszi egyből felajánlotta az 1200 EUR-os beülőjét, de mivel XL-es méret volt, tovább vadásztam hátha valaki tud adni a méretemben is. Tóth Zoli is ide adta volna az övét, de végül szegedről Amitól kaptam egy jó ajánlatot. Náluk volt kettő x-rated, egy 4-es meg egy 5-ös. Mindkettő EN-es és egyik L-es a másik XL-es. Köszönöm nekik, hogy ezeket a nem túl olcsó cuccokat csak így egy kérésre felajánlották. Végül Ami beülőjét az 5-öst hoztam el mert kipróbálás után az tűnt kényelmesebbnek. Amitól még kaptam egy sisakot is, hogy legyen nálam ha kell.


Szóval elég zűrösre sikerült a készülődés erre a versenyre. Úgy éreztem, hogy az ernyő bármennyire is kedves a szívemnek, mert ilyennel repültem 2007-ben, nem a legjobb választás, de bíztam benne, hogy nem lesz akkora különbség mint gondoltam.


A versenyre sok magyar fizetett be, de végül csak hatan jöttünk ki, mert valahogy sorba lemondták a srácok pedig már voltak fizetve.
Nem jött Percze Ati, Sziszi, Babik Szilárd, Máté Zoli és Budai Peti is tervezte és Ők sem jöttek, Barth Sanya is lemondta. 
Így hát hatan képviseljük a magyar színeket: Tóni, Gyuri, Máté, Milán, Árpi és én.


Ez a verseny kétféle szempontból érdekes számomra, az egyik a jövő évi EB helyszínével megismerkedni és ismeretet gyűjteni, a másik meg megnézni milyen egy széria ernyős verseny, mit lehet kezdeni a világ élvonalával szemben ha nem kétzsinóros protókkal mennek.


Ezt a bejegyzést már két nappal a verseny kezdete után írom, sajnos kicsit elmaradtam az írással. Ennek több oka is van, de igyekszem nem kifogásokat keresni, hanem pótolni az elmaradt két napot, ahol rávilágítok két olyan hibára amit egy ilyen versenyen nem szabad elkövetni, mert annak olyan következményei lesznek amit már nehezen lehet orvosolni.


Előzetesen annyi: már évek óta nem volt verseny ahol két nap után a 90. után vagyok összetettben... :(