amikor menni kell...

2011. június 29., szerda

Ratitovec Open 2011 - task 4.

Reméltük, hogy teljesen lecsökken az északias áramlás és egy igazán ütős napot sikerül kifogni vasárnap. Sajnos reggel kiderült, hogy ez egy szép álom marad, mert felnézve az égre, aránylag határozott észak-nyugati szél volt látható.

Bizakodtak a változásban és szép lassan elkezdtek bennünket felszállítani. Csak két kisbusz maradt,mert az első nap a harmadik úgy döntött, hogy sietteti az amortizációját és széthullott.

Hosszú tanakodás után egy 29,3 km-es feladatot tettek elénk, amin első ránézésre elmosolyodtam, mert ugye mi otthon nem igazán repülünk 25 km-t (ha a cilindereket is levonjuk).  Mert ha úgy tűnik csak annyi van a napban, akkor ki sem megyünk.
De itt sajnos nem lehet kivárni a holnapi bomba időt, itt ma kell feladatot kiírni.
Azt mondják a starthely magasságában d-ny-i, lentebb pedig dél-keleti a szél.
A magasban pedig maradt az é-ny-i irány. Na erre varjunk gombot. Ha jól gondolom akkor arra számítanak, hogy nem emelkedünk nívó (1600m) fölé.
A hegyek által határolt eléggé tagolt völgy védelmében 6 fordulópont között kellett cikk-cakkozni mielőtt a célba siklunk.

A startnál a befújások miatt nem kellett aggódni, hogy megint belefutózni kell. Viszont kiemelkedni senki sem tudott igazán. Páran nyertünk 150 métert és elkezdtünk siklani az első pontra. Elértük és ráfordultunk a völgy túloldalán lévő másodikra. A nap ekkor már aránylag sokszor előbujt a sokszor azért visszazáródó felhőzetből és akár hosszú percekig is sütötte a hegyoldalakat.
Na, ha itt most nem lesz valami emelés akkor mehetünk is leszállni megint mint tegnap.
Az előttünk sokkal alacsonyabban elindulók közül elkezdtek tekerni, már-már kritikus magasságban. Mi 6-8 ernyővel szerencsés helyzetben, aránylag magasan (800-900m) értünk oda és találtuk meg a darabos liftet. Na itt kezdtem reménykedni, hogy ebből még lehet valami. Sajnos olyan 1300 fölé nem nagyon ment a dolog. Gondoltam megcsinálom a második pontot, mert a harmadik felé erre kell visszajönni és ha itt lesz még a lift akkor kitekerek megint. Úgy is lett, ki a gerinc végére a ponthoz és vissza. De addigra megint alacsonyra kerültem, mert kb 5 km-t kellett siklani összesen oda és vissza. Sebaj, a termik ott volt és a később érkezők meg is festették rendesen. Megint kitekertem és mivel a negyedik pont megint az ami a második volt, így megint ide vissza lehet jönni, hát elindultam ismét a termikből a harmadik pontra. A pont egy kis lefutó gerincen volt és durva leáramlásba elveszett a magasságom fele. Sajnos ha nem ad valamit ez a kis gerinc akkor itt vége lesz a mókának mert nem érek vissza a korábban kétszer is kisegítő termikembe. A gerinc túloldalán jött fel egy ernyő hozzám képest erősnek tűnő emelésben. Rámentem és egy jó kis rotoros emeléssel de megint ki tudtam emelkedni, de a magasságom ismét csak arra lett elég, hogy a korábbi termikemet megcélozzam. Hála az égieknek, hogy még mindig festették a többiek azt a liftet tehát sokat nem kellett keresgélni. Rácsúsztam, tekertem, kiszúrtam a pontra, majd vissza és megint tekertem. 
Közben eszembe villant, hogy atyaég, ez egy 25 km-es feladat. Jól megizzadunk vele.
Az 5. pont ismét a korábbi 3. pont volt, ahol jól besüllyedtem korábban. Sajnos most sem tudtam a korábbiaknál jobban kiemelkedni, de nem bántam mert ha eddig adta akkor most is fogja. Nézegettem a mezőnyt, kb a 5-6. voltam ennél a pontnál. Rásiklottam az 5. fordulóra és most esélyem sem volt átmenni a másik oldalra, gerincmagasságban értem el a pontot. Gyorsan vissza a már jól bevált termikemhez és ha adja akkor már célban is vagyok.
Egyszerű ez gyerekek mint az egyszer egy. Vagy mégsem annyira. Most sokkal alacsonyabban értem be a völgyben lévő falu fölé, ahol eddig jött a termik. Vagy 10 perc után értem el a kis hegy nívóját ami közel ezer méteren volt. Még száz-százötven méter kellett volna és ki tudok siklani ebből a völgyből be a célba. De nem tudtam tovább emelkedni. Rápróbáltam, hogy át tudom-e ütni a hegyet, de nem sikerült és vissza kellett fordulnom és megint elkezdtem lejtőzni. Éreztem, hogy ezt elrontottam. Itt a vége, game over. Igen, így lett, le is tettem magam a szűk völgy egyetlen leszállónak alkalmas kicsi kis mezőjén, ahol Milán és Attila is hajtogatta a cuccát.


Nagyon kicsi hiányzott, hogy beérjek ma. Akkor szerintem 6-7. vagyok, mert mielőtt leszálltam volna, két ernyő besiklott fölém és mindkettő ki tudott emelkedni annyit, hogy átsiklottak a hegyen.


A feladat hosszúságához képest, élvezetes, izgalmas kis repülés volt, kár amiért a végén elkapkodtam. Kis türelemmel biztos meglett volna a cél.


Eredmények:


http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT3-provisional.html


A verseny végeredménye:


http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/comp_result_%2820110625-1740%29overal_t1+t2+t3-provisional.html


Sajnos az időjárás idén nem fogadta kegyelmébe a ratitovec open-t, és ezzel a három kierőszakolt taskjával nem írja be magát a siklóernyőzés történetébe sem. Pontokat sem fog adni rendesen, hiába vett részt jó pár szlovén nagykártya. 

Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, szeretem ezt a környéket és pestről kb. 4,5 óra alatt elérhető, ami még bőven kibírható.

Júliusban nem tervezek versenyt a magyar ligán kívül. A világbajnokság júli 3.-tól két hétig tart. A magyar résztvevők : Forgó Szilárd, Simonics Péter és Vértes Balázs, helyszín: Spanyolország, Piedrahita.


HAJRÁ SRÁCOK!

2011. június 28., kedd

Ratitovec Open 2011 - task 3.

Sajnos a helyszínen nem tudtam frissíteni a blogot, és a vasárnapi késő éjszakai hazaérkezés után persze hétfő reggel indultam nyikomra. Aztán a 160+ repülés után reggel 4-kor értem haza mert lekéstem az utolsó vonatot Békéscsabán. De volt olyan szerencsém, hogy mivel Dénes 200+ km-t repült és Adri jött érte kocsival, voltak olyan rendesek, hogy nem hagytak ott. Köszönöm Nekik ezúton is.

Szóval ezek az okok vezettek addig, hogy ilyen késésben vagyok, hogy jóllakassam az információra éhes kedves olvasókat.

Gondolom aki akarta már megtudta az eredményeket és a taskokat, ezért most csak a történelmi hűség kedvéért és leginkább magam miatt írok a maradék két napról pár szót:

Szombat, task 3.:

Az összes létező előrejelzés ék-i szelet jósolt, így a kérdés csak az szélerősségen volt. Gyengébb északias áramlás esetén ugyanis a déli órákban a termikek el tudják nyomni az uralkodó szelet és esélyt adnak egy feladat kiírására.

Igorék nem kapkodtak a felszállítással, mert tudták, hogy a talán később kicsit gyengül a hátszél és csak akkor tudnak összehozni egy taskot.

Mikor felértünk elég határozott hátszél fogadott és sajnos az ég is be volt deszkázva rendesen. Ezzel elkezdődött a várakozás. Mindenki talált valami elfoglaltságot. Volt aki aludt egy jót, vagy mások ettek egy fincsi levest esetleg fánkot. Az 1660 méteren lévő kocsmában, ahová nem vezet fel út, akár ilyeneket is lehet kapni. Igaz cserében mindig annyit fizetsz ami éppen eszébe jut a tulajnak. Milánt jól át is verték, de Budai Peti résen volt és kiverte a balhét, így visszakaptuk a pénzt. Kicsit többet is, mert ezek oda-vissza el tudják cseszni a számolást. Ebből gondolom, hogy nem a rosszindulat vezérelte őket hanem a képességek hiánya :)


A sok várakozás után végre megvan a feladat, rohanunk oda, bepötyögjük, 39 km és alig 20 perc múlva nyitva az ablak. Fogjuk a zsákot és indulunk Milánnal, de Attila nincs meg, legalábbis nem látjuk sehol. Milán kiabál, de semmi válasz. Erre most nincs idő, majd meglesz, itt a hegyen csak nem veszett el.
Megyünk kaserolunk, már csak pár perc a startig mikor megjelenik Attila, rohanva. Elaludt valahol és nem vette észre a történéseket.


Mire kinyit az ablak a strathelyen már nincs hátszél, de igazán semmi szél sincs. A startok ennek megfelelően "szépek", kb. minden harmadik ember ront.


A felhőzet még mindig összezáródott állapotban, a már elstartolók sem igazán estek fel, de ha menni kell, hát menni kell. Belefutós start, elsőre sikerül, jól van, az icepeak 5-tel a gyerek mellettem kétszer esett nagyot egymás után.


Kisiklottam a katlanból és látom, hogy a távolabbi lefutó gerinc felett tekerésznek az emberek, nivó alatt. Odasiklottam és tényleg volt ott valami félkörös, gyenge cucc. 15-20 perc szenvedés után nem tudtam kiemelkedni, egy ideig még nullázgattam pár másik szerencsétlennel, de lassan be kellett látnunk, hogy ez a hajó elment. A nagyobb baj az, hogy nem volt másik. Onnan kicsúsztunk a völgybe, én még át másik oldali hegynek, hátha. De persze nem. Innen már csak a leszálló maradt, mint egyetlen elfogadtható alternatíva.


Addigra már kedves barátaim is oda szopódtak és vicces kedvükben elkezdtek rádiózni, hogy "béci, nagyon figyelj a leszállásnál mert igen-igen rotoros, mindenki kapja az ordas csukásokat", és ráadásul ezt olyan aggódó hangon, hogy persze nekem kétségem sem volt a hitelességét illetően.


Mivel sok baleset a leszálláskor következik be, ezért én sosem szoktam "ellazázni" a dolgot, de most még jobban rámarkoltam a fékre, összeszorítottam a fogam és feszülten, finoman, nagy ívben nyolcasoztam a többi leszállni készülődő ernyő között és vártam az ordas csukást. Közben újabb adás, hogy "úúúúú, béci, most tényleg nagyon figyelj, mert abban a magasságban a legdurvább, mindenki ott csukott el". Már alig voltam 8-10 méteren, na ennek fele sem tréfa, megkéne fékezni a cuccot, de inkább legyen egy kis sebessége. Csak nem jön a csukás, de leszállónak mindjárt vége, nem merem nagyon fékezni, kicsúszok vagy 30 métert a kijelölt területről. Persze tök sima leszállás volt, minden para nélkül, csak srácok vicces kedvükben voltak, én meg nem gondoltam, hogy van olyan sporttárs a világon aki ezzel vicceskedne. Azt hiszem öregszem, a fiataloknak több minden belefér :)


Természetesen akikkel tekertük azt az egy darab kis emelést a hegy előtt és ők kicsit magasabban voltak és ki tudtak tekerni, a felhőszívásban elbotladoztak olyan 20-25 km-t. Így ebből is csináltak egy 130 pontos napot.
A mezőny túlnyomó része a minimum distance-t repülte, amiért 72 pont járt ma.


Eredmények:


http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT2-provisional.html


Az esti programról csak egy képet tennék fel, ebből minden kiderül. Kiválóan sikerült a cucc, sajnos nem is jutott mindenkinek. Lipót Pistitől én kérek elnézést, pedig nem én ettem meg a részét ;)








Következik: ratitovec open 2011 - task 4. avagy cukroztuk a taknyot de jól esett...













2011. június 24., péntek

Ratitovec Open 2011 - Task 2. - Day is cancelled


Egész éjjel esett és borítékolható volt, hogy a péntek kuka lesz. Későn ébredtünk és a napot egy jó kis kakaó party-val nyitottuk.

Alternatív program keresés és reménykedés a holnapi napban fogja kitölteni a pénteki napunkat.

Ratitovec Open 2011 - Task 1.


A nem igazán ígéretes előrejelzések ellenére is négyen döntöttünk úgy, hogy mégis részt veszünk a kiváló rendezéséről és remek taskjairól híres Ratitovec Openen Zeleznikiben.

A reggeli gyors regisztráció után Igor a verseny rendezője átvitt bennünket a Krvavec-re, mert a Ratitovecen nem voltak adottak a feltételek és szerintük egy gyors, rövid task a sok magyar előtt is ismert Krvavec-ről be tudná adni.

Kicsit szomorú voltam amikor láttam, hogy a régen méltán népszerű versenyen, ahol minden évben 150 pilóta jött össze, most alig lézengtünk a felszállításnál. Viszont amikor a hegy előtt megálltunk egy étteremnél és még vagy húsz ember ott várt ránk, köztük a szlovén elitből szinte mindenki. A két Valic, Vidic, Podobnik, Susa, Oroz, Klemen és még pár srác akik jóval előttünk járnak ebben a műfajban.

Mire felértünk, már ki volt írva a feladat, ami 47 kilóméter lett a gerincen, minden különösebb variálás nélkül, hogy a zárt felhőzet és az aránylag határozott d-ny-i szél mellett is legyen esély a befejezésre.


Az első startok után látszott, hogy nagyon oldalas, rotoros a start és utána nem emel semmi. Kisiklottak előre, majd egy kis domb felett tekertek pár kört és átsiklottak a kokra völgyön és a gerincen próbáltak találni valamit.

Először Budai Peti startolt közülünk, majd pár rotoros start után Podobnik mondta, hogy menjek át a másik oldalra onnan sokkal biztonságosabb. Egy helyi nagykártyára mindig érdemes hallgatni, átmentem és nagyon sima startom volt.

Előre siklás után a kis hegy felett valami rángatós félkörös emelésben fordultam párat, de mivel nem igazán volt kontroll alatt az ernyőm és a gerincen öt ernyő bóklászott, úgy döntöttem, hogy átsiklom hozzájuk. Odaérve persze nem tartott. Továbbsiklottam reménykedve, hogy itt máskor zártabb felhőzet alatt is adja. Most nem így történt, még itt-ott belefordultam egy félkörös emelésbe, de semmi szignifikáns elmozdulás a varión. kisiklottam a völgybe és letettem magam. Gondoltam ez a nap nem lesz érvényes.
Gyorsan összepakoltam és el is eredt az eső. Nagyon későn értünk vissza és kiderült, hogy érvényes taskot csinálnak belőle. Gondolom azért mert ha lesz még 2 nap akkor a pontok 100%-át adja a verseny. 


Sajnos az eredmény listán csak 21 ember nevét láttam, a nagykártyák közül is csak 2-3 pilóta adta le e gps-t. Valószínűleg csak összejöttek egy kis örömrepülésre, de nem regisztráltak a versenyre.


Szóval a task lényegében egy fazék paszulyt nem ért, de legalább nagyon kevesen vagyunk a versenyen. Sajnos ebben az esetben alig fog pontot adni, de most már mindegy, itt vagyunk és kész.


"Eredménynek": http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-23_%2820110623-1930%29Rat2011-provisional.html


Este Milán ragaszkodott a pisztráng sütéshez, és szerzett nekünk halat hozzá. Sikerült hozzá fát "szerezni", erkölcsileg elítélhető módon és indult a sütés.
A tűzrakás kicsit nehezen ment, de aztán olyan parázs lett belőle, hogy egy ökör is megsült volna rajta. Monostori Ati készítette a pisztráng ízesítését, ami minden dicséretet megérdemel. 


Az előrejelzés teljesen elszomorító módon egy hidegfront érkezését jósolta, ezért a halat leöblítettük többször is nem túl korán tértünk nyugovóra.




2011. június 1., szerda

British Open 2011 - day 4 - task 4

A meteo előrejelzéssel ellentétben reggel nem nézett ki nagyon rosszul az időjárás. Gyorsan fel is vittek bennünket a stol-ra, majd egy 50 km-es feladatot írtak ki a délről lassan közeledő frontfelhőzet ellenére.

12.30 volt a pilon nyitás időpontja. Már vagy 20 perce felhőbe be, felhőből ki játékot játszottunk, mikor már csak 5 perc volt a race start-ig. Szépen kezdtem közelebb húzódni a cilinder széléhez, mikor egyszer csak látom, hogy a mezőny nagy része nem a pont irányába indul, hanem a leszálló fele. Gondoltam bekacsolom a rádiót, hogy lássam mi a helyzet. Sajnos törölték a taskot, és mindenkinek kötelező leszállást írtak elő a távolban szép lassan kialakuló zivatarcella miatt.

Sajnálom ezt a napot, mert esetleg tudtam volna pár helyet javítani és ahogy most látszik, már nem biztos, hogy lesz még több érvényes nap.