Reméltük, hogy teljesen lecsökken az északias áramlás és egy igazán ütős napot sikerül kifogni vasárnap. Sajnos reggel kiderült, hogy ez egy szép álom marad, mert felnézve az égre, aránylag határozott észak-nyugati szél volt látható.
Bizakodtak a változásban és szép lassan elkezdtek bennünket felszállítani. Csak két kisbusz maradt,mert az első nap a harmadik úgy döntött, hogy sietteti az amortizációját és széthullott.
Hosszú tanakodás után egy 29,3 km-es feladatot tettek elénk, amin első ránézésre elmosolyodtam, mert ugye mi otthon nem igazán repülünk 25 km-t (ha a cilindereket is levonjuk). Mert ha úgy tűnik csak annyi van a napban, akkor ki sem megyünk.
De itt sajnos nem lehet kivárni a holnapi bomba időt, itt ma kell feladatot kiírni.
Azt mondják a starthely magasságában d-ny-i, lentebb pedig dél-keleti a szél.
A magasban pedig maradt az é-ny-i irány. Na erre varjunk gombot. Ha jól gondolom akkor arra számítanak, hogy nem emelkedünk nívó (1600m) fölé.
A hegyek által határolt eléggé tagolt völgy védelmében 6 fordulópont között kellett cikk-cakkozni mielőtt a célba siklunk.
A startnál a befújások miatt nem kellett aggódni, hogy megint belefutózni kell. Viszont kiemelkedni senki sem tudott igazán. Páran nyertünk 150 métert és elkezdtünk siklani az első pontra. Elértük és ráfordultunk a völgy túloldalán lévő másodikra. A nap ekkor már aránylag sokszor előbujt a sokszor azért visszazáródó felhőzetből és akár hosszú percekig is sütötte a hegyoldalakat.
Na, ha itt most nem lesz valami emelés akkor mehetünk is leszállni megint mint tegnap.
Az előttünk sokkal alacsonyabban elindulók közül elkezdtek tekerni, már-már kritikus magasságban. Mi 6-8 ernyővel szerencsés helyzetben, aránylag magasan (800-900m) értünk oda és találtuk meg a darabos liftet. Na itt kezdtem reménykedni, hogy ebből még lehet valami. Sajnos olyan 1300 fölé nem nagyon ment a dolog. Gondoltam megcsinálom a második pontot, mert a harmadik felé erre kell visszajönni és ha itt lesz még a lift akkor kitekerek megint. Úgy is lett, ki a gerinc végére a ponthoz és vissza. De addigra megint alacsonyra kerültem, mert kb 5 km-t kellett siklani összesen oda és vissza. Sebaj, a termik ott volt és a később érkezők meg is festették rendesen. Megint kitekertem és mivel a negyedik pont megint az ami a második volt, így megint ide vissza lehet jönni, hát elindultam ismét a termikből a harmadik pontra. A pont egy kis lefutó gerincen volt és durva leáramlásba elveszett a magasságom fele. Sajnos ha nem ad valamit ez a kis gerinc akkor itt vége lesz a mókának mert nem érek vissza a korábban kétszer is kisegítő termikembe. A gerinc túloldalán jött fel egy ernyő hozzám képest erősnek tűnő emelésben. Rámentem és egy jó kis rotoros emeléssel de megint ki tudtam emelkedni, de a magasságom ismét csak arra lett elég, hogy a korábbi termikemet megcélozzam. Hála az égieknek, hogy még mindig festették a többiek azt a liftet tehát sokat nem kellett keresgélni. Rácsúsztam, tekertem, kiszúrtam a pontra, majd vissza és megint tekertem.
Közben eszembe villant, hogy atyaég, ez egy 25 km-es feladat. Jól megizzadunk vele.
Az 5. pont ismét a korábbi 3. pont volt, ahol jól besüllyedtem korábban. Sajnos most sem tudtam a korábbiaknál jobban kiemelkedni, de nem bántam mert ha eddig adta akkor most is fogja. Nézegettem a mezőnyt, kb a 5-6. voltam ennél a pontnál. Rásiklottam az 5. fordulóra és most esélyem sem volt átmenni a másik oldalra, gerincmagasságban értem el a pontot. Gyorsan vissza a már jól bevált termikemhez és ha adja akkor már célban is vagyok.
Egyszerű ez gyerekek mint az egyszer egy. Vagy mégsem annyira. Most sokkal alacsonyabban értem be a völgyben lévő falu fölé, ahol eddig jött a termik. Vagy 10 perc után értem el a kis hegy nívóját ami közel ezer méteren volt. Még száz-százötven méter kellett volna és ki tudok siklani ebből a völgyből be a célba. De nem tudtam tovább emelkedni. Rápróbáltam, hogy át tudom-e ütni a hegyet, de nem sikerült és vissza kellett fordulnom és megint elkezdtem lejtőzni. Éreztem, hogy ezt elrontottam. Itt a vége, game over. Igen, így lett, le is tettem magam a szűk völgy egyetlen leszállónak alkalmas kicsi kis mezőjén, ahol Milán és Attila is hajtogatta a cuccát.
Nagyon kicsi hiányzott, hogy beérjek ma. Akkor szerintem 6-7. vagyok, mert mielőtt leszálltam volna, két ernyő besiklott fölém és mindkettő ki tudott emelkedni annyit, hogy átsiklottak a hegyen.
A feladat hosszúságához képest, élvezetes, izgalmas kis repülés volt, kár amiért a végén elkapkodtam. Kis türelemmel biztos meglett volna a cél.
Eredmények:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT3-provisional.html
A verseny végeredménye:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/comp_result_%2820110625-1740%29overal_t1+t2+t3-provisional.html
Sajnos az időjárás idén nem fogadta kegyelmébe a ratitovec open-t, és ezzel a három kierőszakolt taskjával nem írja be magát a siklóernyőzés történetébe sem. Pontokat sem fog adni rendesen, hiába vett részt jó pár szlovén nagykártya.
Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, szeretem ezt a környéket és pestről kb. 4,5 óra alatt elérhető, ami még bőven kibírható.
Júliusban nem tervezek versenyt a magyar ligán kívül. A világbajnokság júli 3.-tól két hétig tart. A magyar résztvevők : Forgó Szilárd, Simonics Péter és Vértes Balázs, helyszín: Spanyolország, Piedrahita.
HAJRÁ SRÁCOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése