Szóval ezek az okok vezettek addig, hogy ilyen késésben vagyok, hogy jóllakassam az információra éhes kedves olvasókat.
Gondolom aki akarta már megtudta az eredményeket és a taskokat, ezért most csak a történelmi hűség kedvéért és leginkább magam miatt írok a maradék két napról pár szót:
Szombat, task 3.:
Az összes létező előrejelzés ék-i szelet jósolt, így a kérdés csak az szélerősségen volt. Gyengébb északias áramlás esetén ugyanis a déli órákban a termikek el tudják nyomni az uralkodó szelet és esélyt adnak egy feladat kiírására.
Igorék nem kapkodtak a felszállítással, mert tudták, hogy a talán később kicsit gyengül a hátszél és csak akkor tudnak összehozni egy taskot.
Mikor felértünk elég határozott hátszél fogadott és sajnos az ég is be volt deszkázva rendesen. Ezzel elkezdődött a várakozás. Mindenki talált valami elfoglaltságot. Volt aki aludt egy jót, vagy mások ettek egy fincsi levest esetleg fánkot. Az 1660 méteren lévő kocsmában, ahová nem vezet fel út, akár ilyeneket is lehet kapni. Igaz cserében mindig annyit fizetsz ami éppen eszébe jut a tulajnak. Milánt jól át is verték, de Budai Peti résen volt és kiverte a balhét, így visszakaptuk a pénzt. Kicsit többet is, mert ezek oda-vissza el tudják cseszni a számolást. Ebből gondolom, hogy nem a rosszindulat vezérelte őket hanem a képességek hiánya :)
A sok várakozás után végre megvan a feladat, rohanunk oda, bepötyögjük, 39 km és alig 20 perc múlva nyitva az ablak. Fogjuk a zsákot és indulunk Milánnal, de Attila nincs meg, legalábbis nem látjuk sehol. Milán kiabál, de semmi válasz. Erre most nincs idő, majd meglesz, itt a hegyen csak nem veszett el.
Megyünk kaserolunk, már csak pár perc a startig mikor megjelenik Attila, rohanva. Elaludt valahol és nem vette észre a történéseket.
Mire kinyit az ablak a strathelyen már nincs hátszél, de igazán semmi szél sincs. A startok ennek megfelelően "szépek", kb. minden harmadik ember ront.
A felhőzet még mindig összezáródott állapotban, a már elstartolók sem igazán estek fel, de ha menni kell, hát menni kell. Belefutós start, elsőre sikerül, jól van, az icepeak 5-tel a gyerek mellettem kétszer esett nagyot egymás után.
Kisiklottam a katlanból és látom, hogy a távolabbi lefutó gerinc felett tekerésznek az emberek, nivó alatt. Odasiklottam és tényleg volt ott valami félkörös, gyenge cucc. 15-20 perc szenvedés után nem tudtam kiemelkedni, egy ideig még nullázgattam pár másik szerencsétlennel, de lassan be kellett látnunk, hogy ez a hajó elment. A nagyobb baj az, hogy nem volt másik. Onnan kicsúsztunk a völgybe, én még át másik oldali hegynek, hátha. De persze nem. Innen már csak a leszálló maradt, mint egyetlen elfogadtható alternatíva.
Addigra már kedves barátaim is oda szopódtak és vicces kedvükben elkezdtek rádiózni, hogy "béci, nagyon figyelj a leszállásnál mert igen-igen rotoros, mindenki kapja az ordas csukásokat", és ráadásul ezt olyan aggódó hangon, hogy persze nekem kétségem sem volt a hitelességét illetően.
Mivel sok baleset a leszálláskor következik be, ezért én sosem szoktam "ellazázni" a dolgot, de most még jobban rámarkoltam a fékre, összeszorítottam a fogam és feszülten, finoman, nagy ívben nyolcasoztam a többi leszállni készülődő ernyő között és vártam az ordas csukást. Közben újabb adás, hogy "úúúúú, béci, most tényleg nagyon figyelj, mert abban a magasságban a legdurvább, mindenki ott csukott el". Már alig voltam 8-10 méteren, na ennek fele sem tréfa, megkéne fékezni a cuccot, de inkább legyen egy kis sebessége. Csak nem jön a csukás, de leszállónak mindjárt vége, nem merem nagyon fékezni, kicsúszok vagy 30 métert a kijelölt területről. Persze tök sima leszállás volt, minden para nélkül, csak srácok vicces kedvükben voltak, én meg nem gondoltam, hogy van olyan sporttárs a világon aki ezzel vicceskedne. Azt hiszem öregszem, a fiataloknak több minden belefér :)
Természetesen akikkel tekertük azt az egy darab kis emelést a hegy előtt és ők kicsit magasabban voltak és ki tudtak tekerni, a felhőszívásban elbotladoztak olyan 20-25 km-t. Így ebből is csináltak egy 130 pontos napot.
A mezőny túlnyomó része a minimum distance-t repülte, amiért 72 pont járt ma.
Eredmények:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT2-provisional.html
Az esti programról csak egy képet tennék fel, ebből minden kiderül. Kiválóan sikerült a cucc, sajnos nem is jutott mindenkinek. Lipót Pistitől én kérek elnézést, pedig nem én ettem meg a részét ;)
Következik: ratitovec open 2011 - task 4. avagy cukroztuk a taknyot de jól esett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése