Rögtön kitaláltuk, hogy ez így nem frankó és a következő naptól az alszik a nagy ágyban aki hármunk közül nyeri napot.
Már az első éjjel csere történt, mert a task 1.-ben Laci után én értem be másodiknak, Peti és Milán nem tudta átütni a célvonalat. Tehát csere.
Nem kellett nagyon megszoknom a kényelmet, mert a következő napon ugye megint második magyar lettem, de Milán 30 percet rám vert és átküldött az emeletes ágy felső szintjére.
A tét tehát óriási, aki nyer visz mindent. De legalábbis nagy ágyon alszik.
A harmadik nap előtt duplázza a pot-ot, hogy a negyedik napra rossz a meteo és aki most nyer az nem egy hanem inkább két napot aludhat kényelmesebben.
A nyomás már-már elviselhetetlen, ilyen teherrel indultunk fel reggel a starthelyre.
Attillának az ernyőjét a helyi ozone dealer sok órán keresztül javítgatta, az összes elszakadt zsinórt kicserélte neki és most oda tud állni a starthoz nem kellett feladnia küzdelmet.
72 km-es zig-zag feladat dél felé, cél a görög határtól 2 km-rel visszább. Háromszor kellett kimenni a laposra és vissza a gerincre közben egyre délebbre haladni. Rögtön látszott, hogy nem lesz könnyű és minden tudásomra szükség lesz, hogy beérjek a célba.
A pilon előtt 7-8 perccel végre a megfelelő pozíciban voltam, magasan és együtt a nagykártyákkal. Kezdtem örülni, ám korainak bizonyult. Az emelésünk átment nullába, majd inkább egy jó - 0,2-be, amit úgy tekertünk mintha a nap liftje lett volna. 2600 méteren voltunk, de volt még kb 6 perc a pilonig. Egy kilóméterrel visszább egy boly tekert és kicsivel magasabban mint mi. Gondoltam az lesz a tuti, visszaindultam de mire odaértem az is szétesett és ők elindultak a pilon felé amerről én jöttem. Csak közben elvesztettem vagy 400 métert. A francba, megint megszívtam. Viszont nem egyedül, mert Máté is bejártam velem ezt az utat. Nem volt mit tenni, neki a síkságnak, majd lesz valahogy. Az első pontig iszonyatosan verejtékes volt eljutni. Folyamatosan 1500 méter körül voltunk és biztos voltam benne ha 1300 alá kerülünk vége a dalnak az inverzió miatt. Lassan elbotorkáltunk az első pontig és vissza a másodikra ami hegy lábánál volt. Ott kicsit jobban felestünk és megint ki a harmadikra. Azt egy trükkel sikerült abszolválni. Előtte kietekertünk, rá a pontra majd vissza a termikbe amit még festettek a később érkezők és fel 2600-ra. Itt már kicsit nyugodtabb lettem, de még koránt sem volt vége.Egy hosszabb siklás következett a 4. pont felé. 10-12 ernyővel mentem és szépen fésűltük a pályát. Tőlem jobbra is balra is mentek ezért ha bárki talál valamit könnyen ráugrok. Képes Peti itt egy kicsit előttem volt és látom, hogy emelkedik szépen. Azonnal a tucatnyi ernyő mindegyike ott volt és szépen tekertük a 1,5-2 métert. Budai Peti is ebben a liftben emelkedett és abban a reményben, hogy innen valahogy csak beérünk.
Emelkedtünk is szépen, már 2100 felett jártunk, amikor én a korábbi elhatározásomhoz tartottam magam, miszerint ha elég lesz a magasság, akkor bemegyek a gerinc fölé és ott tekerek ki. Már a pont felé félúton kifigyeltem, hogy az eleje így ment és a briefingen is ezt javasolták mint egyik alternatíva.
Otthagytam hát a biztonságot jelentő bolyt, ami körülbelül egyet jelentett azzal amikor a magzat megszületik és kikerül az anyaméhből.
Ezzel feltettem mindent egy lapra. A gerinc fölött nem akarta adni és ekkor egy pillanatra összeszorult a szívem. Mondogattam magamban, hogy minden arra utal, hogy itt lesz a termik, a nap, a szél, a hegy, a felhő széle.
Bummmm! A hatméter belerugott az ernyőbe. Pár perc múlva 3450 méteren elindultam a felhő alól a végsiklásra, a cél úgy 17 km-re volt. Még a 6-ost tekertem amikor hallottam, hogy Képes Peti beszólt rádión, hogy gratulál. Azt hiszem Ő már látta, hogy ezzel a húzással alaposan lehagytam a bolyt
Innen már csak egy forulópont és a célba siklás volt. Magasan értem be, közben jó mélyen benéztem görögország belsejébe is. Átrepültem a célvonalat, majd a célbíró mondta, hogy 34. vagyok. Hoppá, megint elszámoltam magam. Úgy két tucatnyi embert gondoltam, hogy a célban van. Hát hiába na, ez itt komoly mezőny.
Képes Peti is bejött bő 10 perc múlva, mert Ő mikor látta, hogy engem egy zsinóron rántottak az égig akkor rámozdult a dologra. Budai Peti aki viszont ott maradt abban a gyenge emelésben a többiekkel több mint 22 perccel később érkezett. Kettőjük között Máté is beverte, de érdekes, hogy Máté előbb ért be mint Budai Peti de hátrébb került mivel hátulról jött fel mint a talajvíz és lead pontok miatt hátra sorolódott.
Laci, Gyuszi sajnos már a második pont körül kiestek a versenyből egy-egy rossz döntés vagy rossz időzítés miatt. Greg tovább jutott ugyan de Ő is elvérzett valahol. Monostori Ati az előző napi nagy esés után szépen teljesített a negyedik pont előtt szállt le.
A nap legdurvább eseménye Milán volt, aki a start után úgy döntött inkább leszopódik. Talán nagyobb esélyt akar adni a szlovén nagykártyáknak, talán csak önként le akart mondani a francia ágy kényelméről, de azt hiszem a történet írók még sokáig fogják faggatni Őt mire kiderül a teljes igazság. Sajár elmondása szerint ezt most 50 évre titkosították és zárolták.
Új királya van a francia ágynak! Leszopódott a király! Éljen a király! :)
Task 3. eremények:
http://krusevo.tici.hr/rezultati/nesluzbeni/task_result_3_provisional.htm
track logom:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/9.8.2011/11:11
 |
| Máté, KépesPeti, BudaiPeti, Béci - a célban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése