Az idei szezon összefoglalása, értékelése

Minden évben, mikor színesbe borulnak a fák, a napi átlaghőmérséklet kritikusan elkezd zuhanni és az óraállítás miatt már kora délután lehet naplementét látni, na én valahol ilyenkor szoktam lezártnak tekinteni a szezont és a felszerelést szépen átellenőrizve egyel hátrébb teszem a polcon.

Ilyenkor érdemes átgondolni mi volt, hogy volt. Számot vetni önmagunkkal, felmérni teljesültek-e a célok, örülni a sikereknek és tanulni a hibáinkból. 


Az idei cél elég könnyen definiálható volt számomra: megőrizni a válogatott kerettagságot és azon belül is az első ötben végezni, hogy minél biztosabb helyem legyen a franciaországi eb-re.


De kezdjük az elején. Repüléseim három jól elkülöníthető kategóriába illeszkednek. Először is a hazai repüléseim jó része a Magyar Köztársasági Kupa égisze alatt fut, mivel azokat az xcontest on-line felületére feltöltve márciustól egészen október közepéig lehet küzdeni a helyezésekért.
Tekintve, hogy nagyon sokat repülök a külföldi versenyeken és a szezon sok értékes napja esik ki mint lehetőség egy jó pontszámú repülésre, ezen a versenyen nem sok reményem volt a dobogós helyeket megszerezni de gondoltam azért valahová az első tízbe be fogok férni. 
Hát erősen csalódnom kellett, ugyanis az idén nagyon jól repült mindenki és egyre ügyesebbek a srácok, plusz az is árnyalta az eredményemet, hogy a legnagyobb repülésem (167 km) nem lett érvényes, mert a nyikomról repülve az elején, ha egy minimálisat is, de sajnos karcoltam a légteret. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy nem tudtam egy értelmes háromszöget repülni, ami nélkül lehetetlen a verseny elejében lenni.
Nem vagyok csalódott, mivel idén nem volt célom az MKK és ebben a kategóriában Dénest egyébként sem lehet megverni, aki 860 ponttal, azaz repülésenként 215 km-rel (!) nyerte a versenyt. Több mint 100 ponttal megelőzve Gabert aki szintén a magyar siklóernyőzés ikonja és az Ő 745 pontja sem szégyellni való teljesítmény.
Ez a két eredmény annyira durva, hogy kíváncsi leszek jövőre valaki képes lesz-e túlszárnyalni.
Akkor még Susán Petiről is ejtsünk szót akiről tudtuk, hogy nagyon érti a szakmát, de egy kazalnyi gyerek mellett nekem mégis meglepetés, hogy oda tudott érni a harmadik helyre.
Gratulálok mindhárom versenyzőnek és még sok hasonló szezont kívánok!


A Magyar Köztársasági Kupa 2011. eredményei itt:


http://www.xcontest.org/hungary/ranking-pg-nyilt/




Második kategória amelybe az itthoni repüléseimet tudom sorolni természetesen az Amadé által szervezett liga verseny a Magyar Siklóernyős Liga 2011.


Nagyon jó kis versenysorozat volt, sok jó repüléssel, számos sikerrel és kudarccal egyaránt. Számomra egyértelmű volt, hogy nyerni szeretnék ezen a sorozaton, de tudtam, hogy azért van pár nagyon erős ellenfél, leginkább Babik Szilitől, Zalétól, Lóritól és Amitól tartottam, de azt hiszem ha Dósa Ricsi ott van minden napon akkor vele is nagyon erősen számolni kellett volna.
Nagyon érdekes lett azonban a végeredmény, mert Árpi olyan összeszedetten és jól repült idén, hogy számomra nem várt eredménnyel második lett. Igazság szerint Szilárd első helyét nem lehetett elvenni ez elég egyértelmű volt és megérdemelten nyerte a versenyt. Sajnos nekem csak a harmadik hely jutott amivel alapjába véve elégedett is lehetnék, de ugye én nyerni szerettem volna, amit tetézett az, hogy még a második hely is elúszott.


Mindezek ellenére egy percig nem szomorkodtam és élveztem minden ligán töltött napot. Köszönöm a szervezést Aminak és gratulálok minden kategóriában a nyerteseknek!


A Magyar Siklóernyős Liga oldala:


http://magyarpdligaverseny.blogspot.com/


A Magyar Siklóernyős Liga 2011. végeredménye:


http://www.aunair.hu/vegecomp_result_%2820110915-0916%29.html




Repüléseim harmadik kategóriája a külföldi FAI 2. osztályos versenyek, amelyek után minden résztvevő úgynevezett WPRS pontokat kap és ezekből a pontokból áll össze a világranglista, mégpedig minden pilótának a legjobb négy eredménye esik latba.
Továbbá a magyar válogatott rangsor is ez a lista alapján készül, mégpedig elég egyszerűen az első tíz magyar adja válogatott keretet, amiből a Szövetségi Kapitány (Simonics Peti) jelöli a FAI 1. osztályos versenyekre utazókat.


Idén hat külföldi versenyen voltam (ezekről itt a blogon részletesen olvashattok):


British and Dutch Open Slovenia - 38. hely
Ratitovec Open Slovenia - 9. hely
Skynomad Open Bulgaria - 5. hely
Krusevo Open Macedonia - 34. hely
Raska Open Serbia - 13. hely
Elő-EB St. André France - 98. hely


Ezek alapján a jelenlegi WPRS rangsor a következő:


http://civlrankings.fai.org/?a=326&ladder_id=3&ranking_date=2011-10-01&nation_id=106


A magyar rangsorban elért harmadik hely megegyezik a céljaimmal és sikernek könyvelem el, még akkor is ha jól látszik, hogy nagyon kevesen látogatják a külföldi versenyeket és igazi éles csata azért már évek óta nem alakulhat ki.

Idén sajnos az utolsó versenynapon elszenvedett sérülésnek köszönhetően ki kellett hagynom a szezon szép hosszúra sikeredett őszi fejezetét. Lényegében még mindig nem tudom emelni a bal kezem, terhelésről pedig szó sem lehet.
Jelen állás szerint abban is csak reménykedem, hogy a következő szezon elejére azért teljesen rendbe fog jönni. 

összességében elégedett vagyok a 2011-es évvel, jóval több mint 100 óra repülés, több mint 2500 repült km, rengeteg élmény, sok gyönyörű hely, szép emlékek.


Kívánok mindenkinek hasonló utazásokat és repüléseket, találkozunk jövőre,

sziasztok

 

pre-european champs st. andré les alpes - day 6.

Három repülés mentes nap után kiéhezve indult fel minden pilóta. Azt mondták "epic day" lesz ami annyit tesz, hogy nagyon jó kondíciókkal tudunk ma feladatot repülni. 71 km-es feladatot szegeltek össze, de most nem a már megismert részen, hanem még jobban beküldtek bennünket a málnásba.


A briefingen taglalták, hogy 3 féle úton lehet megcsinálni a taskot, de nem adtak tanácsot, csak ismertették az alternatívákat.


Én már akkor eldöntöttem, hogy nem egyenesen a kurzuson fogok menni, mert a második napon ott szálltam le ahová megint át kellett volna siklani. Inkább a konzervatívabb, de hosszabb és lassabb verziót választottam, mert nem éreztem az ernyőben a nagy átsiklások erejét.


A pilont a felhőben vártuk, bár nem volt nagyon magas az alap, mivel 13 óra volt a start ami azért még itt sem jelenti a nap csúcspontját. Egyébként is a beígért "epic day"-es 3000 méteres alap helyett 2400 volt a max, de az is csak 2 órával később.


A konzervatív útvonalam nem jött be nagyon, mert a mezőny végén voltam szinte végig. Nem csak hosszabb volt, de lasabb is. Na ezzel a taktikával nem lehet jó helyezést elérni. De én csak be akartam érni a célba és élvezni a repülést.


A több mint 30 km-re levő pontnál már azért majdnem beértem Árpit, aki csak pár perccel volt előttem és a forduló után Mátét is lehagytam valahogy. Na ezen aztán jól meglepődtem. Gondoltam vagy én lettem nagyon gyors vagy Máté lassult be igancsak valahol. De rengeteg ernyőt láttam magam előtt így a második kijelentés esélyesebbnek tűnt.


Szépen kietekertünk 2400 körüli magasságra és Mátéval elkezdünk Árpi után siklani, akit láttam a következő meredek sziklás oldal előtt esni felfele.
Na innen már gyerekjáték lesz, mert ezzel a termikkel kietekerve be tudunk siklani a már ismert hegyek közé és onnan már tudom, hogy adni fogja.


Rásiklottunk vagy 8-an a hegyre, persze nem adta. De semmit. A túloldalán viszont emelkedtek az emberek. Akkor átmegyünk oda és ennyi. Elkezdtünk átcsúszni és meg voltam nyugodva mert én voltam a legmagassabban.


Csak én nem értem át a lefutó gerincen. Mindenki aki alattam volt jóval is átbukdácsolt valahogy, nekem meg kellett fordulnom és a lé oldali részen visszamenni. Próbáltam még kitekerni, de nem sikerült, majd a leszállás mellett kellett döntenem egy szűk völgyben villanyvezeték és egy fasor közé rendkívül turbolens helyen. Iszonyat dobált és féltem, hogy rátesz a vezetékre, ezért nagyon fogtam az ernyőt már alacsonyan voltam és vártam mikor tesz lesz, de jött egy brutál turbós befújás és felemelt majd az ernyő átesett a fejem felett.Túlságosan akartam fogni és túl volt fékezve. Az én hibám volt.
Ráestem a vállamra és nem nagyon tudom mozgatni. Megmutattam a dokinak aki megállapította, hogy nem tört el semmi, de a szalagok sérültek. A sérülés mértékét nem tudta megállapítani, de holnap biztos nem tudok repülni. Remélem nem szakadtak le a szalagok és hamar rendbejön.


Árpi elkapkodta a végét mert a cél előtti biztonsági pont fent volt egy hegyen ami eddig mindig adta, nem tekerte ki az utolsó termiket, rácsúszott a pontra de nem tudta megcsinálni, ezért a cél nincs meg neki. Hiba. Tanult belőle.


Kicsit később jött Máté és beért a célba. Neki is és Árpinak is gratulálok.
Gyuri lecurrant a pilon előtt, Milán a távoli pont előtt esett ki, Tóni meg a pontnál szállt le.


Nekem ez volt most itt az utolsó napom, de ha holnap lesz task akkor nagyon fogok szúrkolni a csapat többi tagjának és próbálom segíteni őket a földről.


A holnapi napot csak Máté blogján tudjátok olvasni, az oldalsó menüsávban találjátok a linket.

pre-european champs st. andré les alpes - day 3. - 4. - 5. - cancelled

Megjött a front és három napot töröltek. Az elsőnél még le lehetett siklani a front előtt, de mi lusták voltunk és lejöttünk busszal. A msáodik nap már esőre ébredtünk és egész délelőtt szakadt is tovább. 
Ma pedig megmaradt a front utáni erős szél. Talán a kedd és a szerda használható lesz és még két jó feladatot sikerül összehozni.


Szombaton elmentünk arra a hegyre ahol Tóni "leszállt" és a becsapódáskor leesett a fejéről a sisakkamera. Ez olyan 1600 méteren volt egy rettenet meredek hegyoldalon ahová nem vezet végig semmilyen út sem.
Egy óra gyaloglás után le kellett térni a hegyi ösvényről, ami szűk volt és meredek. Majd folytattuk utunkat a még meredekebb hegyoldalban a felvett gps koordináta irányában. További fél óra volt mire elértük a becsapódás pontját ahol Tóni 14 másodperc alatt megtalálta azt a kamerát amit ott és akkor állítólag egy órát keresett :)
A lejövetel sem volt egyszerű, de élménygazdag volt.Sajnos a legizgalmasabb részekről nem készült felvétel, mert senki nem mert kamerázni, de Árpi vagy Máté készít egy kis videót erről a túráról.


Míg mi hegyet másztunk, addig Milán és Máté a patakparton főztek nekünk egy olyan marhapörit, hogy mind a tíz újjunkat megnyaltuk utána. Végül a tábortűz melegénél borozgattunk, beszélgettünk és zártuk ezt a szép napot.


Vasárnap pedig Tóni ígérete szerint elvitte a csapatot vacsorázni egy helyi étterembe, ami nem volt olcsó viszont a francia konyhát mindenkinek ajánlom, mert itt olyan ízeket hozott össze a szakács amit máshol nem tapasztaltam.


Videókat, fényképeket majd én is teszek fel, vagy Máté és Árpi publikál valahol.

pre-european champs st. andré les alpes - day 2.

Az első elrontott task után már azt gondoltam innen nem tudok hibázni és csak javíthatok a helyezésemen. Ez az öntelt gondolat kb. a pilon után még megyed óráig tartott. Történt ugyanis, hogy hozzávetőleg 60 km-es feladaton a start előtt várakoztunk, szépen együtt mozgott a mezőny. Nem tűnt nehéznek az egész feladat, de az érezhető volt, hogy gyengébb a nap mint az előző.
Valahogy egyszer sem voltam a boly tetején, egyszer sem kerültem igazán jó pozícióban, pedig már a korábbi versenyeken ezzel csak ritkán adódott problémám.
Elindult a mezőny, nem voltam csak pár 10 méterrel alacsonyabban mint akik a legjobban kapták el és a közepén toltam. Siklottunk rá a következő hegyre, és egyre jobban éreztem, hogy elmerülök. Az eleje odaért a gerinc fölé és szépen elkezdtek tekerni. Engem meg lassan kezdett lenyomni lé oldali része a hegynek, mert arról sikottunk rá. Nem tudtam egyenesen a gerinc fölé siklani, kifordultam és a gerinc elé vettem az irányt. Kezdtem pánikba esni, mert úgy látszott már a szél fújta oldalára is nehéz lesz odaérni. Átbukdácsoltam a jó oldalra elég alacsonyan, a hegy felén a lefutóján értem át, de innen azt gondoltam nem lesz probléma. Pár ilyen lúzerrel siklottunk a gerinc mellett és vártuk a megváltó liftet. Jött valami kis szűk, gyenge cucc amibe belefordultam, de már öt másik ernyő is rögtön ott pörgött körülöttem. egymást lökdöstük ki az emelésből ami nem akart egész körön meglenni és beerősödni. Elindultam kicsit tovább, mert biztos voltam benne, hogy valahol ott lesz az erősebb anyag. Egyre lentebb kerülve pánikszerűen próbálkoztam mindennel, de az égiek most úgy döntöttek, hogy nekem ma ennyit adnak. Pár pilótának sikerült abból a gyenge szarból kikecmeregni és a gerinc fölé kerülni ahol már adta valahogy és kitekertek. Gyuri is köztük volt, ügyesen megoldotta       
ezt a nem egyszerű szituációt.


Az első 25 ernyő elment a pontra ott kitekertek és oda csúsztak vissza ahol én leszálltam. Eléggé alacsonyan értek oda és a fele le is szopódott mellém és csak azok tudtak tovább menni akik a gerinc fölé értek be. Máté és Tóni a pontnál várakoztak mert szóltam nekik, hogy óvatosan jöjjenek, mert elég gyenge a nap. Jól kitekertek és szépen a gerinc fölé csúszva tovább tudtak menni. Még Árpinak volt ott egy kritikus szakasza, pont felettem rettenet alacsonyan volt és már biztos voltam benne, hogy leszáll mellém, de valahogy ügyesen visszaközdötte magát és versenyben maradt.


A feladat második fele állítólag kicsivel könnyebb volt, erősödtek a liftek, magasabb lett az alap és a nagyobb átsiklások talán könyebbé váltak.


Rengetegen beértek, lényegében boldog-boldogtalan. Rajtam kívül minden magyar beért a célba és megérdemeltem ünnepeltek. Az elején lényegében papírforma eredmény született a PWC pilóták vitték a prímet és az első 10 helyet nem nagyon lehetett elvenni tőlük.


Nem így szerettem volna ezt a napot befejezni, de kicsit mindenképpen okosabban kell repülnöm, mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem tudok átsiklani egyik termikből a másikba. Persze lehet kerülő utakon menni és útközben keresni emelést, de akkor lemaradsz mint a borravaló és 70. helyen a  célbaérés sem olyan mézédes.


Az első két napot két brutál hibával zártam, a reményeim, hogy az első 30-ban leszek lényegében elszálltak. Ezeket a hibákat nem tudom teljes egészében az ernyőre fogni, mert mindkét napon bármilyen ernyővel be lehetett volna érni a célba, igaz az 50+ helyen. Most már csak a tisztes helytállás a cél a további napokon. Nem vagyok elkeseredve, ugyanis a jövő évi EB-re ez egy nagyszerű felkészülés és amennyiben az utazó keretben leszek akkor biztosan egy versenyképes cuccal fogok jönni.


A magyar csapat többi tagjának gratulálok, nagyon ügyesen nyomták és remélem Máté meg tudja tartani az overall 10. helyét, ami több mint kitűnő ebben a mezőnyben. A többiek sem állnak rosszul és még talán javítani is tudnak a további napokon.

pre-european champs st. andré les alpes - day 1.

A jól sikerült tréning nap után megint jó időre ébredtünk. A HQ melletti kempingből gyorsan oda lehet érni a korai briefingre ami 8.30-ra volt hírdetve.
Utána megindult a két körös felszállítás piros-sárga kártyával minden nap váltva kell korán felmenni a hegyre.


Fent is minden korrekt módon működött, kajacsomag, live tracker kiosztás. Talán a briefing kicsit nyügve-nyelősre sikeredett mert a franciák híresen szarul beszélik az angolt. 


A feladat kicsit több mint 70 km lett, egy óra az ablak és a pilon között.
Erős liftek és hatalmas tér várt minket a plion előtt, több alternatívát kínálva a pilonba lépésre. Először a pilon szélénél várakoztam, de láttam, hogy 20-25 ernyő a cilinder másik oldalán teker, arra számítva, hogy belépve kicsit hátszélben egyből csúszhatnak a pontra, amit 400 méterre is meg kellett közelíteni. Már csak 7-8 perc volt a startig de gondoltam még odaérhetek. Nem sikerült a start a kör közepén kapott el ezért ki kellett csúsznom a cilinderből és vissza a közepére a pontot megcsinálni. Ezzel elég hátra kerültem úgy 60-70 ernyő eléggé elhúzott. A következő pont előtt azonban egy szerencsés liftnek köszönhetően nagyon kiemelkedtem és rácsúsztam a pontra, majd úgy döntöttem nem megyek a többiek után akik a pontról még tovább mentek, hogy a mögötte lévő gerincen kiemelkedve egy elég nagy kört éve folytatták, hanem vissza az előző termikre és megint kilöttem az űrbe. Onnan rá a gerincre, ahol azok jöttek akik körbe mentek. Itt csatlakoztam be hozzájuk és rögtön az első 20-30 ernyő között találtam magam.


Innen a következő 3-4 nagy átsiklásnál ahol 3000-3200 méterekről siklottunk, mindig kicsit le-lemaradoztam az elejétől és az utolsó előtti pont felé egy nagy szembeszeles siklásnál már inkább a 20-25 között voltam mint az elejében. Máté ügyesen tudta a lépést tartani legalább a második bollyal ennek eredményeképpen szépen be is ért a 13. helyen, de a rádión azt mondta, hogy az erős szembeszél miatt a végsiklás majdnem nem adta.


Az utolsó pont előtt nagyon kitekertem ott ahol a többiek meg sem álltak csak rásiklottak az utolsó pontnál lévő hegyre és csak ott tekertek. Nekem biztonságosra kellett vennem, mert éreztem, hogy nem siklik úgy a cucc. A pontnál már csak 200-300 métert kellett emelkedni és 2100 méterről elindultam az 5 km-es végsiklásra. Szépen haladtam full gázon olyan 20-22 km-es sebességgel és olyan magasan voltam, hogy amikor beértem a 2km-es end of speed section-be már arra gondoltam, hogy megint nehéz lesz leszállni mint előző nap amikor minden emelt a célban. 1500 méterrel a cél előtt fület csuktam és gyorsítoztam. Na ekkora hibát mostanában nem követtem el. Alacsonyabban beerősödött a völgyszél és amikor rájöttem a bajra elengedtem a fület és megálltam egy helyben. 400 méter volt a célvonalig de nem ment előre az ernyő. Nem volt mit tenni, lényegében beestem egy kiskertbe a kemping mögött.
A 33. helyet buktam ezzel, mert aki nem megy át a célvonalon az hiába ért be a 2km-es célba nem kapja meg az idő pontokat csak a távpontokat tudja begyűjteni. Ezért 56. lettem.


Hiba. Ezzel az ernyővel a 33. hely kielégítő és felvállalható, mert majdnem mindenki a top EN-D-s ernyőkkel megy, de aki nem az is csak a korábbi verziókkal. Ekkora hibát itt nem lehet véteni, mert ez súlyos 300-330 pont veszteséget jelent. Itt nekem minden nap hoznom kell a maximumot mert ha hibázok nincs esély javítani. Olyan nem fordulhat elő, hogy én itt az első 10-ben legyek és sok pontot hozzak valamelyik napon. Nekem átlag 700 pontokat kell hoznom, hogy a végén legyen valami belőlem.


Kicsit el voltam keseredve, de gondoltam még jobban koncentrálva, okosan ebből még azért ki tudok hozni valamit. Figyelembe véve a körülményeket, a pilótákat és az ernyőket, úgy láttam, hogy van helyem az első 30.-ban és ennek megfelelően is fogok repülni.


Sajnos az élet ezt a forgatókönyvet is átírta...    ...a day 2. hamarosan

pre-european champs st. andré les alpes - az esélyek és azok latolghatása

pre-european champs St. André les Alpes - Franciaország

A nemzetközi szövetség határozata szerint az elő-eb-re csak széria ernyővel lehetett nevezni, azaz DHV-2-3 vagy EN-D minősítésig kell ernyőt választani.

Na ez egy kicsit megnehezítette a készülődésemet a versenyre, mert az idei az első szezonom amelyet versenyernyővel repülök és nem rendelkezem széria ernyővel. Először azt gondoltam rengeteg EN-D-s ernyő repül magyarországon és nem lesz gond szerezni egyet a versenyre. De rájöttem, hogy ha olyat szeretnék ami versenyképes akkor már nehezebb dolgom lesz. Ki adná kölcsön a zsír új M4-ét vagy bármi más ernyőjét. Elhatároztam, hogy ha tudok akkor bérelek valamit. Egy avax xc3-ra volt lehetőség, de a tulaj végül meggondolta magát.
Mindezek után úgy döntöttem, hogy nem kuncsorgok tovább senkinek, Gagarin felajánlott egy macpara magus xc-t részemre és ezt elfogadtam. Köszönöm neki ezt a nemes gesztust.
Tovább nehezítette a készülődést, hogy a local rules tartalmazott egy-egy kitételt a beülőkre és a sisakokra vonatkozólag is. Nekem egyik sem EN bevizsgált. Szerencsémre Forgó Zsiszi egyből felajánlotta az 1200 EUR-os beülőjét, de mivel XL-es méret volt, tovább vadásztam hátha valaki tud adni a méretemben is. Tóth Zoli is ide adta volna az övét, de végül szegedről Amitól kaptam egy jó ajánlatot. Náluk volt kettő x-rated, egy 4-es meg egy 5-ös. Mindkettő EN-es és egyik L-es a másik XL-es. Köszönöm nekik, hogy ezeket a nem túl olcsó cuccokat csak így egy kérésre felajánlották. Végül Ami beülőjét az 5-öst hoztam el mert kipróbálás után az tűnt kényelmesebbnek. Amitól még kaptam egy sisakot is, hogy legyen nálam ha kell.


Szóval elég zűrösre sikerült a készülődés erre a versenyre. Úgy éreztem, hogy az ernyő bármennyire is kedves a szívemnek, mert ilyennel repültem 2007-ben, nem a legjobb választás, de bíztam benne, hogy nem lesz akkora különbség mint gondoltam.


A versenyre sok magyar fizetett be, de végül csak hatan jöttünk ki, mert valahogy sorba lemondták a srácok pedig már voltak fizetve.
Nem jött Percze Ati, Sziszi, Babik Szilárd, Máté Zoli és Budai Peti is tervezte és Ők sem jöttek, Barth Sanya is lemondta. 
Így hát hatan képviseljük a magyar színeket: Tóni, Gyuri, Máté, Milán, Árpi és én.


Ez a verseny kétféle szempontból érdekes számomra, az egyik a jövő évi EB helyszínével megismerkedni és ismeretet gyűjteni, a másik meg megnézni milyen egy széria ernyős verseny, mit lehet kezdeni a világ élvonalával szemben ha nem kétzsinóros protókkal mennek.


Ezt a bejegyzést már két nappal a verseny kezdete után írom, sajnos kicsit elmaradtam az írással. Ennek több oka is van, de igyekszem nem kifogásokat keresni, hanem pótolni az elmaradt két napot, ahol rávilágítok két olyan hibára amit egy ilyen versenyen nem szabad elkövetni, mert annak olyan következményei lesznek amit már nehezen lehet orvosolni.


Előzetesen annyi: már évek óta nem volt verseny ahol két nap után a 90. után vagyok összetettben... :(

Raska Open and pre-PWC 2011 - task 4.

Most, hogy észak-kelet magarország tigrise lentebb csúszott és csak a 10. hely állította meg, a reflektorok a barcikai fenevadra szegeződtek, aki összetettben az első helyen áll két érvényes nap után.

Az egyik szervező odajött hozzám, hogy mondjak már pár szót a helyi tv-nek, mire én rögtön Szilárdra mutattam, hogy talán az overall elsőnek kellene nyilatkozni, nem egy utolsó senkiházinak mint én. Úgy is lett, Szilárd belekerült az egyik szerb csatorna összefoglalójába.

Azért Galambos LAciról is ejtsünk pár keresetlen szót. Az 5. helyével Ő sem szerepel ám rosszul, sőt ha igazán őszinték akarunk lenni, nagyon bika a csávó.

A nap egyik legnagyobb meglepetése még a task előtt, hogy Barth Sanya feladta a versenyt, amit azzal indokolt, hogy túl keveset repült idén és talán mentálisan elfogyott ezen a helyen azzal az ernyővel ami neki van.

Őszinte leszek. Igaza van. Aki szerint ez itt méznyalás az egy mazohista állat. Tényleg erős idő van, tényleg kapaszkodni kell majdnem végig a taskokon, ha nem lenne a kezemben már idén is több mint 100 óra, lehet nekem is átfutna a gondolat az agyamon, hogy elég volt.

Azért Sanya a feladat kiíró bizottságban továbbra is helyt áll és ma összedobtak egy 69 km-es furcsaságot, kb 472 fordulóponttal. Össze sem tudtam számolni a pontokat, nemhogy megjegyezni őket. Na mindegy, majd a gps navigál, taktika meg az ablakban.

Elküldtek három wind-dummy-t, mind leszopódott, sőt az egyik bemondta, hogy "level 3", ami azt jelenti, hogy veszélyes törölni kell a feladatot. A szervezők ezt nem hitték, a safety-sek nem akarták csak ezért törölni, így kinyitották az ablakot. Viszont senki nem akart startolni. Mentek a percek és senki nem állt oda. Majd Laci igazi férfi módjára kidobta a cuccot és várta befújást. Majd követte őt még pár ember és amikor elkezdtek emelkedni, már sorban állás lett a starthoz. A szél percekig meg sem mozdult.

Végül azért alapra került a mezőny, de mire nekem oda sikerült érnem, már olyan 10 perce elindult a feladat. Ennyire már régen késtem le startot. Majd a tarthely előtti völgyben lévő cikázásnál nem tudom miként, de úgy lemaradtam mint a borravaló. Mire a 247. fordulópont után végre kikerültem a völgyből a szélesebb nyitottab völgybe és a túlsó gerincre indultam, már alig volt velem pár ernyő. Igaz rengetegen bentragadtak a völgyben a cikk-cakk-ozás közben.

Átmentem a széles völgyön és valami gyengét kezdtem tekerni, ami iszonyatosan sodort déli irányban el a ponttól. Rácsúsztam a pontra, kicsit szembe szeles volt, de gondoltam jó ez, mert akkor vissza már hátszeles lesz. Megint tévedtem, mert oldal szelet kaptam és el is sodort a kurzusról, szépen be a város fölé, ahol nincs leszálló. Az utolsó pontot nem tudtam megcsinálni, hiányzott kb 1 km. Onnan még 14 km lett volna a cél.

A track itt található:  http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/18.8.2011/12:19

5 pilóta ért célba, sajnos ma magyar sikerről nem tudok beszámolni. Laci vitte a pálmát, 10 km hiányzott neki a célig. Máté Zoli  még mindig tigrisként küzdve megcsinálta az utolsó pontot és még ment kb 2 km-ert, Nyers Ati a pontnál szállt le a hegyre a brutál szél miatt onnan nem volt esélye tovább menni. Milán nagyon jól ment az elején, de aztán valami elromlott és sajnos megint az utolsó előtti pontot sem érte el. A többiek meg még visszább.

Figyelmes olvasóimnak biztosan feltünt, hogy Szilárdot nem említettem, aki ugye összetettben első volt még reggel.  Hát egyike volt azoknak akik az elején a völgyben ragadtak. Ez egy nagyon hervasztó eredmény, mert az Őt üldöző szerbek közül is többen beértek és a román srác is betolta ma, tehát biztosra vehető, hogy egyenlőre elúszott az első hely.

De, holnap nap lesz és a tigris, a fenevad és a többiek, engem is beleértve még kozmetikázhat valamicskét az eddigi eredményeken.

A mai nap eredménye itt:   http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTask4.pdf

 

A három érvényes nap utáni összetett eredmény itt:  http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTotal4.pdf

Raska Open and pre-PWC szerbia 2011 - task 3.

A kényszerű pihenőnap után a legnagyobb kérdés az volt, hogy észak-kelet magyarország tigrise, a tokaj-hegy koronázatlan királya, Máté Zoli meg tudja-e őrizni a fantasztikus 2. helyét vagy akár esetleg még előre is tud lépni onnan.

Laci és Szilárd is elég jól szerepelt az első napon, így a reflektorok őket is pásztázták a raska open színpadján. Nekem a rontott első napom után nem maradt más mint a tisztes helytállás és, hogy a többi napon hozzam az előre meghatározott eredményt, ami az első 10 hely valamelyikét jelenti. Akkor talán összetettben is előrébb tudok kúszni kicsit.

Olyan 50 km-es feladat, de most az északi starthelyről indulva egy kis cikk-cakk a völgyben, majd át a nagy gerincen át a széles völgyön a másik gerincre, onnan vissza az út fölé ami a völgyben fut, majd az út mentén a célig, de azért közben még egy hegyet át kellett repülni.

( a track itt elérhető:  http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/17.8.2011/11:00 )

Az északi starthely sem lesz a kedvencem, elég rotoros ez is viszont cserébe nem sok leszálló van. Ami meg van az egy szűk völgyben kisebb területek.

Az öreg japán a start után egy befűződséből meg állítólag egy fordított heveder felrakásból kifolyólag visszafordult a hegy a felé majd megijedt és elhúzta az ernyőt. Kb. 10 méterről esett le a starthely alá. Meghűlt bennünk a vér. Állítólag semmi komolyabb baja nincsen, de kórházban marad megfigyelésen.

A pilonra várakozva megállapítottam, hogy ugyan kevésbé kemény idő van mint az első nap, de azért most is kaptam az arcomba rendesen.

A startot elég jól elcsíptem és mentem a mantrákkal meg a sol TR2-val és Boom 8-cal ahogy bírtam. A völgy átsiklásnál már 6-8 ernyő előttem volt, de a legnyugatibb pontnál befogtuk őket Szilárddal és már-már azt hittem, hogy egy jó húzással eléjük kerülhetünk, de csak hiú abrándnak bizonyult. Páran felestek alapra és elnyelte őket a távoli párás levegő. Az üldöző bolyból Szilárd és én voltunk kedvező helyzetbe, Ő aztán felismerve a lehetőséget el is lépett, én pedig látva, hogy előttem senki akit befoghatnék, a mögöttem lévőknek meg nincs esélyük ellenem, ezért szép lassan óvatosan becsúsztam a célba miután megcsináltam az utolsó pontot. Az ugyan elég tréfás volt mert tolt el tőle az északi szél, de azért sikerült idejében felismerni a helyzetet és egy kis gyorsítózással túl jártunk az eszén.

Mikor beértem beszoltam rádión, Szilárd csak annyit mondott "én már össze is pakoltam", ez persze csak egy kis adok-kapok része, mert kb 7 percet vert rám ami nem kevés, de összapakolni nem elég :)

Hatodik lettem ma, amivel elégdett vagyok, nem igazán tudtam volna ebből többet kihozni, legfeljebb az a pár perc maradt benne amivel Szilárd előbb beért.

Utánam még jöttek magyarok, Laci, Gyuszi, Nyers Ati és a tigris is megérkezett, csak az a baj, hogy 28. helyen ért célba, ezzel garantáltan elveszítette a 2. helyét sajnos. Többieknek nem adta be a cél, itt-ott szétszóródva szálltak le.

eredmények itt találhatóak:  http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTask3.pdf

Két érvényes nap után az összetett eredmény itt:

http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTotal.pdf

Igen, igen, jól látjátok, magyar van az első helyen. Gratulálunk Szilárd, nagyon szép teljesítmény!

Már én is kezdem kiköszörüli a csorbát, feljöttem a 17. helyre. Egyre közelebb az összetett 10. hely, melyet célul tűztem ki.

Raska Open and pre-PWC Szerbia - Task 2. - cancelled

Reggel elég ígéretesnek nézett ki az idő és le is vittek az északi starthelyre. Kiírtak Sanyáék egy 39 km-es feladatot, de a két wind-dummy közül egyik sem tudott nívó fölé emelkedni és a leszállóból jelentették, hogy nagyon rotoros, ezért végül törölték a napot.


Elvitték a csapatot valami fűrdőbe, este meg lesz egy előadás az open class jövőjéről. Arra elmegyek és ha van valami érdemleges akkor megírom.

Raska Open and pre-PWC Szerbia - Task 1.

A verseny előtti napon érkeztünk szerbiába, szép komótosan jöttünk és itt voltunk 2 óra előtt. Sok pilóta elment repülni a gyakorló napon, de én előző nap még makedóniában repültem egy több mint 4 órás feladatot just for fun és ezért inkább a pihenést választottam mert már eléggé fáradtnak éreztem magam.


Mikor megérkeztünk, úgy éreztem mintha nem is szerbiában lennénk. Gyönyörű környezetben lévő síparadicsom, alpesi stílusú házakkal, apartmanokkal és szálodákkal. A korábbi szerbiai élményeimet alaposan átírta a látvány.


Kibéreltünk egy szép, bár kicsit szűkös apartmant egy háromszintes ház felső részében négy főre és lementünk regisztrálni. Majd bevásároltunk a legközelebbi kisboltban és csináltunk egy jó vacsit. A helyi éttermek írreális árakon dolgoznak.


Az első napon kicsit nyügvenyelősen mentek a dolgok, a reggeli briefing nem hordott túl sok információt magában és vagy egy órát vártunk még mire megindult a felszállítás.


A hegyen már elég erős befújások vártak minket előre vetítve a termikek erősségét. A feladat kiíró bizottságba megválasztották Sanyát ezért rögtön értesültünk a 78 km-es zig-zag feladatról. Ablaknyitás után 45 perc múlva indult a feladat, ezért inkább az elején akartam startolni. Pár ernyő után a levegőbe emelkedtem és azonnal belenéztem egy bika erős rotoros termikbe, amivel 3000-ig emelkedtem. Kicsúsztunk páran a pilon széléhez, azaz 4 km-t, és szépen várakoztunk. Dobálós darabos nullázás ment úgy 25 percig mire elindult a task. Egy R11-el csináltuk meg a pilon-t és mentünk a pontra, onnan vissza, majd megálltunk egy erősben tekertünk kicsit aztán tovább a második pont felé. Már ott volt velünk egy SOL TR2-vel egy szerb, meg még két ozone.
Csak mentünk a második pont felé, semmiben nem álltunk meg, ennek hatására a második pont után mire visszaértünk a start elé, már jóval nívó alatt voltunk. Itt ketten kicsit magasabban értek oda és hamarabb emelkedtek, mi hárman egy Boom 8 meg egy R11 besűlyedtünk alacsonyra, de végül csak meg lett a lift. Nem tudom örültem-e vagy inkább nem, mert iszonyat rockandroll vette kezdetét mely alatt alig tudtam nyitva tartani az ernyőt. Azért valahogy csak kiemelkedtem, de közben azért megkaptam az első befűződéses csukásomat. Szerencsére az első rántásra kijött, még a termiket sem kellett igazán elhagynom. 3200-ra emelkedtem és megindultam az ernyők után, ők már a következő felhő alatt jöttek-mentek. Viszont a következő felhő alacsonyabban volt mint én, azt gondoltam, hogy ki kell kerülnöm. De végül pont alá siklottam, csak arra kellett vigyázni nehogy beszippantson. Elindultunk a 3. pontra, itt már megint teljesen az élején voltam, de közben Máté Zoli és odakeveredett és Milán sem volt sokkal hátrébb. Megcsináltuk a pontot és indultunk ismét vissza, elkezdetm neki nyomogatni a gyorsítót, hogy ne maradjak le az ozone-októl. Nagyon együtt voltunk és nem álltunk meg tekerni, gondoltuk úgyis jön a 6-7-es lift ahogy eddig. Hát nem jött. Mikor már jóval a starthely alatt voltunk és ki kellett fordulni a völgybe, akkor már kezdtem izgulni, de nem hittem benne, hogy lerohadok, inkább csak a vezető pozíciómat féltettem. Hát sajnos egy R11-el küzdöttünk a taljaközelben hihetetlenül rotoros emelésekben, de nem jól alakult. Le kellett szállnom egy szűk völgy, meredek és kicsi tisztására. A dél-afrikai az R11-el még átbukott a következő kis völgybe, de ő is ottragadt. Kis idő múlva érkezett a szerbek legjobb pilótája Dusan, szintén R11-el és leszállt mellém. Amíg küzdöttem, hallottam a rádióban, hogy Milán is letette magát kicsit fentebb a völgyben.
Számunkra véget ért ez a task. De a többieknek még csak most kezdődött.
Máté Zoli, aki szintén ott volt a környékünkön, csodával határos módon, talajközeli állapotból kitekert és onnan Zeljkoval (szerb ozone dealer és pwc pilóta) tólták végig, a végén Zoli óvatosban nyomta, ezért csak második lett. Óriási gratula neki, kiváló teljesítményt nyújtott. Galambos Laci, akinek a Krusevoi verseny nem hozott nagy sikereket az első napi szép 10. hely után, most hibátlan versenyzéssel az 5. helyen ért be. Babik Szilárd, akinek az edző napon volt egy "kis" kaladja (erről majd később valahol részletesen), kicsit későn indult el a feladaton, de aztán sorra előzte meg az embereket és még a latest landing előtt sikerült 7. helyen beérnie. Mindhárom magyar célbaérőnek gratulálok!


Bart Sanya, Ami, Horák Gyuszi és Nyers Ati még elég jól mentek, nekik talán lett volna esélyük beérni, de valahogy nem sikerült. Ács Ati ott szállt le kb ahol Milán, legalábbis pontban és kilóméterben hasonlót kaptak. Pénzes Zoli a start után leszopódott, ezért ő el sem tudott indulni a feladaton.


Összegzésképpen 11 magyarból a 10. eredményt sikerült elérnem a mai napon. Nem így képzeltem el az első napot. Az igazat megvallva egyértelműen az első 10-be vártam magam. Az első 918 pontot kapott én pedig 311-et. Na innen már nem lesz könnyű bekerülni a legjobbak közé, pláne úgy, hogy ez csak egy öt napos verseny és a meteo sem ígéretes a következő két napra.


Nem adom fel, majd meglátjuk...


első napi eredméynek itt:


http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTask1.pdf

A magyar delegáció

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 6.

Az utolsó napjához érkezett a verseny és a kitűzött célom megvalósulni látszik. A 30-on belüli helyezést jónak értékelem és ma semmi már dolgom nincs "csak" ezt megtartani.
Gondoltam egy gyors, rövid feladatot kiírnak, amit előre jeleztek is, mert valami komoly eredményhírdetésre és ingyen vacsival készültek este 8-kor a szervezők.


Na, ennek ellenére 75 km-es task lett kitalálva, ami azért tudni lehetett az eddigi napokból, hogy nem lesz könnyű.


Na, tényleg nem volt. Már az első fordulópont is nehéznek bizonyult a mezőny felének legalább. Az 1700 méter magasan lévő pontot nem volt könnyű megcsinálni, mert az 1500 környéki inverziót áttörni nem volt egyszerű feladat.


A pilont aránylag jól csináltam meg, persze most sem sikerült az első bolyban, mert a rettenet gyenge termikes, de dobálós, rotoros időben örültem, hogy egyáltalán a fejem felett tudtam tartani az ernyőt. Elég magasan 2300 méteren megcsináltuk a forduló pontot, Máté és Kepes volt velem, Milán elment az elejével ügyesen és Budai Peti volt kicsit lemaradva tőlünk.


A második pontig nekem végig sikerült magasan menni, néha Kepes néha meg Máté került alacsonyabbra, de egymást segítve végig tudtunk menni a száron.
A pont előtt nagyon csúnyán be kellett menni a gerinc mögé a fensík túloldalára, már inkább a hegy másik oldalán tekertünk.
Itt mi ketten Mátéval inkább a pont feleindultunk a gerinc elé, míg Kepes a gerinc végénél a két hegy közötti völgyben szeretett volna még kiemelkedni a pontra indulás előtt. Veszélyes vállalkozás volt, mert ez már jóval túl volt a fordulónál, tehát onnan vissza kellett jönni vagy 2-3 km-t a gerinc elé a termikbefúlyások miatt néha-néha elég határozott szembeszélben. Korábban az élboly valahogy így csinálta meg a pontot, de nekik magasabbra sikerült emelkedni. 
Ketten maradtunk Mátéval és a pont után alacsonyan nívó alatt mentünk a harmadik pont felé. Krusevohoz érve sikerült olyan 1600 méterig emelkedni, de nagyon gyenge termikekkel és itt követtem el a verseny eddigi legnagyobb hibáját. A briefingen azt mondta a Goran, hogy 15 óra után a szemben lévő alacsony dombokból párhuzamosan húzódó gerinc mindig jól működik, és egy-két helyen láttam is kisebb bolyokat tekeregni. Otthagytam Mátét és még másik 3 ernyőt, ami ismételten a biztonságot jelentő csapatban repülés feladását jelentette. Ez ma nem volt jó döntés, még vagy 30-40 percig nullázgattam jöttem-mentem, de nem tudtam kiemelkedni és ez azt jelentette, hogy a versenyben a 29. helyem szinte bizotsan nem tudtam megőrízni.  A kérdés csak az volt, hogy mennyit esek vissza, mennyi pilóta ér ma célba és mennyi repül nagyobbat mint én.


Közben Kepes is berohadt a második pont után már csak a gerincen delfinezett ameddig tudott, de kiemelkedni már nem sikerült neki. Budai Peti is hasonlót játszott és a második pont után, mikor én bemondtam a rádióban, hogy kimegyek a gerincről és a másik oldalon próbálkozom akkor úgy gondolta, hogy rám lehet hallgatni és Ő is kiment és sajna leszopódott. Bocs Peti! Persze ehhez az is kellett, hogy érezte a gerincen nagyon nem adja.


Máté, miután otthagytam 1600-on, még tekergették vagy 15 percig  azt a termiket és kicsit magasabbról elindultak tovább a gerincen. Megcsinálták a harmadikat és kimentek a síkságra a negyedik felé, majd valami taknyon elcsúsztak a pontig és ott leszálltak.


Milán, aki ma a legügyesebb volt - ezzel ismét megszerezte az ágy jogát :) - a negyedik pont után a cél előtt 10 km-rel szállt le. Gratula Neki, alakul a következő generáció.


A többiek sajnos vagy el sem érték az első pontot, vagy éppen elérték és ott le is szálltak.


Ma egy magyar sem volt célban, nagyon nehéz, gyenge termikes, de csérében rotoros, igazi szar idő volt. De a versenyen nincs finnyázás, itt menni kell.
Ma értek a mezőnyből legkevesebben a célba, kb. 18-an. Milán 25. lett, én 50., Máté valahol a kettőnk között. Neten még nincs fent az eredmény, mi meg tegnap csak egy pillantást tudtunk rá vetni.


Az összetettben a verseny előtt elgondolt, reális helyezést értem el 34. lettem, a magyar csapatból az első, de elég szűk különbséggel Máté előtt aki 39. és Kepes aki 42. helyen végzett. A részletes eredményeket majd belinkelem ha fent lesznek.


Összességében 4 taskból 3 nap a célban voltam és ez a negyedik napi fiaskó sem volt olyan katasztrófális, mert ezzel a szar teljesítménnyel is 50. lettem, ami gondolom azt jelenti, hogy a mezőny nagy része nem látta filmet.


Este a falu főterén az eredmény hírdetésen aztán volt minden. Folklór, szeletelős felvezteő zene, helyi előljárók, himnuszok, szlovén nemzeti díj, horvát nemzeti díj, széria (ami itt dhv2-ig) díj és performance (dhv2-3-ig) díj és ugye külön női értékelés is. Elég nagy tömeg és jó hangulat uralkodott. A szériában egy macpara pondrós beülőt kapott az első helyezett, overallban meg vastag borítékokat osztogattak az érmek, kupák mellé.


Az overall-t Urban Valic nyerte (hát ki más?), Borut Hafner és Marko Novak előtt. Nyugodtan lehet őket "képlátóknak" is nevezni. A vicc az, hogy mivel szlovén nemzeti is volt értékelve, és mind a hárman szlovének, ezért kétszer voltak kint a pódiumon.


A szlovén uralom megtörésére még várnunk kell, talán majd ha Milán, Máté vagy Ati igazán beérik és fel tudja venni a kesztyűt a nemzetközi mezőnnyel.


A szervezés elsőrangú volt, talán az egyik legjobb amin valaha voltam. Nem sorolom fel, hogy miért, talán majd egy másik posztban, de ez a Goran tud versenyt szerbezni az biztos, és megjegyzem, hogy nem 180 EUR volt mint amit a brittek már pofátlanul előre elkérnek, hanem itt az utolsó pillanatban is csak 150-et fizettünk. Ami a minőséget látva korrekt ár.


Most majd átmegyünk szerbiába a Raska Open-re, ami hétfőn veszi kezdetét. Legközelebb onnan jelentkezünk, de sajnos elvesztettünk közben pár embert akit hazaszólított a kötelesség. Kepes, Greg, Máté és Budai Peti már hazamentek. Ati, Évi és Gyöngyvér ma este indulnak.
Laci, Gyuszi, Milán és ln vágunk neki a balkán fanatic túra harmadik és egyben befelyező állomásának.


I'll be back...

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 5. - cancelled

A front éjjel átvonult felettünk, és már csak a szél maradt belőle.


Kicsit később ugyan de felvittek minket és kiírtak egy 65 km-es feladatot, de 12 ernyő elstartolása után bezárták az ablakot az erős startszél miatt majd fél óra múlva törölték is napot, annak ellenére, hogy a levegőből folyamatosan level 1. szintet jelentettek, ami a boztonságos repülést jelenti.


Holnapra kedvező előrejelzésünk van, tehát még egy nap várható.

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 4. - cancelled

Az érkező front miatt törölték a napot. Esett is rendesen. A csapat egyik fele elment az ohridi tóra, ami makedónia egyik nevezetessége, másik fele pedig pihenéssel, blog írással töltötte a nap nagyrészét.


A holnapi meteo inkább rossz mint jó, de reggel azt mondták, hogy lesz valami. Inkább a pénteket látom használhatónak, de majd meglátjuk.


A három nap utáni összetett eredmények itt:


http://krusevo.tici.hr/rezultati/nesluzbeni/task_1_2_3_provisional.htm

Így most már kezd pofásodni a dolog, mert ha meg tudnám tartani ezt a 29. helyet akkor elégedett lennék. Persze akár még 3-4 helyet előre is lehetne lépni, de ahhoz nagyon jól kell teljesíteni.

ezt ma fotóztuk BudaiPetivel

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 3. "Race to bed avagy ki alszik a francia ágyon"

A szállásunkon 3 szoba van, ebből 2 három ágyas és egy két ágyas. Az egyik három ágyasban Milán, Képes Peti és én nyomulunk. A szobában van egy darab emeletes ágy és egy gyönyörű nagy "king size bed" francia ágy. Mikor odaértünk Milán elfoglalta nagyot és nekünk jutott katonai emeletes.
Rögtön kitaláltuk, hogy ez így nem frankó és a következő naptól az alszik a nagy ágyban aki hármunk közül nyeri napot. 
Már az első éjjel csere történt, mert a task 1.-ben Laci után én értem be másodiknak, Peti és Milán nem tudta átütni a célvonalat. Tehát csere.
Nem kellett nagyon megszoknom a kényelmet, mert a következő napon ugye megint második magyar lettem, de Milán 30 percet rám vert és átküldött az emeletes ágy felső szintjére.


A tét tehát óriási, aki nyer visz mindent. De legalábbis nagy ágyon alszik. 
A harmadik nap előtt duplázza a pot-ot, hogy a negyedik napra rossz a meteo és aki most nyer az nem egy hanem inkább két napot aludhat kényelmesebben.
A nyomás már-már elviselhetetlen, ilyen teherrel indultunk fel reggel a starthelyre.


Attillának az ernyőjét a helyi ozone dealer sok órán keresztül javítgatta, az összes elszakadt zsinórt kicserélte neki és most oda tud állni a starthoz nem kellett feladnia küzdelmet.


72 km-es zig-zag feladat dél felé, cél a görög határtól 2 km-rel visszább. Háromszor kellett kimenni a laposra és vissza a gerincre közben egyre délebbre haladni. Rögtön látszott, hogy nem lesz könnyű és minden tudásomra szükség lesz, hogy beérjek a célba.


A pilon előtt 7-8 perccel végre a megfelelő pozíciban voltam, magasan és együtt a nagykártyákkal. Kezdtem örülni, ám korainak bizonyult. Az emelésünk átment nullába, majd inkább egy jó - 0,2-be, amit úgy tekertünk mintha a nap liftje lett volna. 2600 méteren voltunk, de volt még kb 6 perc a pilonig. Egy kilóméterrel visszább egy boly tekert és kicsivel magasabban mint mi. Gondoltam az lesz a tuti, visszaindultam de mire odaértem az is szétesett és ők elindultak a pilon felé amerről én jöttem. Csak közben elvesztettem vagy 400 métert. A francba, megint megszívtam. Viszont nem egyedül, mert Máté is bejártam velem ezt az utat. Nem volt mit tenni, neki a síkságnak, majd lesz valahogy. Az első pontig iszonyatosan verejtékes volt eljutni. Folyamatosan 1500 méter körül voltunk és biztos voltam benne ha 1300 alá kerülünk vége a dalnak az inverzió miatt. Lassan elbotorkáltunk az első pontig és vissza a másodikra ami hegy lábánál volt. Ott kicsit jobban felestünk és megint ki a harmadikra. Azt egy trükkel sikerült abszolválni. Előtte kietekertünk, rá a pontra majd vissza a termikbe amit még festettek a később érkezők és fel 2600-ra. Itt már kicsit nyugodtabb lettem, de még koránt sem  volt vége.Egy hosszabb siklás következett a 4. pont felé. 10-12 ernyővel mentem és szépen fésűltük a pályát. Tőlem jobbra is balra is mentek ezért ha bárki talál valamit könnyen ráugrok. Képes Peti itt egy kicsit előttem volt és látom, hogy emelkedik szépen. Azonnal a tucatnyi ernyő mindegyike ott volt és szépen tekertük a 1,5-2 métert. Budai Peti is ebben a liftben emelkedett és abban a reményben, hogy innen valahogy csak beérünk.
Emelkedtünk is szépen, már 2100 felett jártunk, amikor én a korábbi elhatározásomhoz tartottam magam, miszerint ha elég lesz a magasság, akkor bemegyek a gerinc fölé és ott tekerek ki. Már a pont felé félúton kifigyeltem, hogy az eleje így ment és a briefingen is ezt javasolták mint egyik alternatíva.
Otthagytam hát a biztonságot jelentő bolyt, ami körülbelül egyet jelentett azzal amikor a magzat megszületik és kikerül az anyaméhből.
Ezzel feltettem mindent egy lapra. A gerinc fölött nem akarta adni és ekkor egy pillanatra összeszorult a szívem. Mondogattam magamban, hogy minden arra utal, hogy itt lesz a termik, a nap, a szél, a hegy, a felhő széle.
Bummmm! A hatméter belerugott az ernyőbe. Pár perc múlva 3450 méteren elindultam a felhő alól a végsiklásra, a cél úgy 17 km-re volt. Még a 6-ost tekertem amikor hallottam, hogy Képes Peti beszólt rádión, hogy gratulál. Azt hiszem Ő már látta, hogy ezzel a húzással alaposan lehagytam a bolyt
Innen már csak egy forulópont és a célba siklás volt. Magasan értem be, közben jó mélyen benéztem görögország belsejébe is. Átrepültem a célvonalat, majd a célbíró mondta, hogy 34. vagyok. Hoppá, megint elszámoltam magam. Úgy két tucatnyi embert gondoltam, hogy a célban van. Hát hiába na, ez itt komoly mezőny.
Képes Peti is bejött bő 10 perc múlva, mert Ő mikor látta, hogy engem egy zsinóron rántottak az égig akkor rámozdult a dologra. Budai Peti aki viszont ott maradt abban a gyenge emelésben a többiekkel több mint 22 perccel később érkezett. Kettőjük között Máté is beverte, de érdekes, hogy Máté előbb ért be mint Budai Peti de hátrébb került mivel hátulról jött fel mint a talajvíz és lead pontok miatt hátra sorolódott.


Laci, Gyuszi sajnos már a második pont körül kiestek a versenyből egy-egy rossz döntés vagy rossz időzítés miatt. Greg tovább jutott ugyan de Ő is elvérzett valahol. Monostori Ati az előző napi nagy esés után szépen teljesített a negyedik pont előtt szállt le.
A nap legdurvább eseménye Milán volt, aki a start után úgy döntött inkább leszopódik. Talán nagyobb esélyt akar adni a szlovén nagykártyáknak, talán csak önként le akart mondani a francia ágy kényelméről, de azt hiszem a történet írók még sokáig fogják faggatni Őt mire kiderül a teljes igazság. Sajár elmondása szerint ezt most 50 évre titkosították és zárolták.


Új királya van a francia ágynak! Leszopódott a király! Éljen a király! :)


Task 3. eremények:


http://krusevo.tici.hr/rezultati/nesluzbeni/task_result_3_provisional.htm


track logom:


http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/9.8.2011/11:11

Máté, KépesPeti, BudaiPeti, Béci - a célban

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 2.

Az első napi tapasztalatok ismeretében, már mindenki fogadkozott, hogy ma jól fog mindent csinálni. Időben elstartolni, pilonhoz helyezkedni, gyorsan repülni és persze célba érni.


Aztán persze az élet mindig átírja a forgatókönyvet:


Egy gyönyörű 65 km-es FAI háromszöget találtak ki mára, amire azt mondták, hogy egy tipikus helyi feladat amit nagyon sokszor repülnek itt a pilóták és pont erre az időjárásra szabták.
Az első pont kint a laposon, a msáodik szemben a másik gerinc előtt Prilep mellett és utána vissza starthely elé a cél. Többféle útvonalban lehetett gondolkodni, az alternatívákat megint ismertették a briefingen, ami ismét nagyon jól szervezett volt. Felhívták a figyelmet a felhőrepülés és a szembe tekerés miatt járó büntetések veszélyeire, mert az első nap mindkettőből volt elég.


Most kicsit több mint 50 percet adtam magamnak, hogy fel tudjam venni a legjobb pozíciót a pilon előtt, de persze megint nem sikerült és mikor pilon nyitás volt, még vagy 1 km-re voltam a cilindertől és alacsonyabban mint az eleje. Milán nagyon ügyesen kapta el az indulást és sikerült neki az élbolyban menni.


Közben egy elég szerncsétlen eset borzolta a kedélyeket, Monostori Ati egy front-stall-ból - amit alacsonyan a fák felett kapott - ráesett a fákra és onnan a földig mert mindkét oldalon elszakadtak a zsinórjai. Azonnal beszólt a magyar frekin, hogy minden rendben, de azért még aggódtam, mert a sokktól az ember néha félrebeszél. Mikor pár perc múlva még mindig tisztán és értelmesen beszélt, már megnyugodva folytattam utam. Ő egyedül leszedte a Mantrát a fáról és legyalogolt a faluba. Viszont a mai napja kuka, de ez legyen legnagyobb baj, fő, hogy megúszta.


A feladat utolsó szára volt mai nap kihívása, ugyanis a második pontról a célig több mint 20 km volt és végig síkság. Tudtam, hogy a laposon nekem lesz esélyem, ezért a forduló után eltértem a kurzustól és rámentem arra a hegyre ahol előző nap kitekertük az utolsó termiket. Akikkel jöttem a második pontig 2000 méterről elindultak a cél felé direktbe.
Egyedül maradtam. Nivó alatt értem a sziklás hegy oldalába, de nem emelt. Na, gondoltam itt gyorsan baj is lehet ha nem tröténik valami. Bevillant, hogy át kellene csúszni a másik oldalra ahol tegnap is jött a bikaság. Kicsit fel tudtam lejtőzni és olyan 15 perc egerészés, turbulens jövés-menés után a hegy nívója fölé kerültem. Onnan átsiklottam és ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva jött az 5-ös és 3200-ig tekertem.
Még 21 km a célig. Vajon beadja? Nincs választásom, el kell indulnom.  Milán beszolt a rádióba, hogy beért a célba elég jó helyen, de most nincs időm ezen merengeni mert az én harcom még tart. Jobbra a kurzustól egy ernyő nagyon alacsonyan teker valamit, a magasságom meg csökken. Azonnal döntök, kerülök és rámegyek a festékre. Jó döntés, gyenge kis termik, de megvan. Rátekerek pár kört, nyerek még pár száz métert és siklom a cél felé.
Látom, hogy még 10 km a cél, de kb 8-ra van egy kis gerinc ami ami a nagy hegy előtt húzódik párhuzamosan. Mondom magamnak, hogy csak nem kell ezt átrepülni?! Milám a célból bemondta, hogy "de igen". Azonnal beszartam, hogy lehet bemerülök alá és nem tudom átütni akkor hiába volt ez a mai heroikus küzdelem. Alaptalan volt ez a pillanatnyi rémalom, mert magasan a gerinc felett értem be.
Milán már ott várt, úgy fél órát vert rám. Képes Peti is megérkezett utánam fél órával és ezzel a mai feladat több magyar résztvevőt nem ajándékozott meg a célbaérés semmi máshoz nem hasonlítható érzésével.


Laci 10 km-rel, Máté 12-vel, Budai Peti 18-cal, Greg 20-szal, Gyuszi majd 30-cal a cél előtt adta fel a küzdelmet.


Külön nagy gratula Milánnak, aki 13. helyen zárta napot. Egy ilyen feladat ebben a mezőnyben, 2-3-as ernyővel brilliáns teljesítmény.


Nekem megint sikerült 1 óra 13 percet összeszednem az elsőtől, amivel a 28 helyet érdemeltem ki. Helyezés jó, idő elégtelen. Hogy tudnék ezen javítani...?


Az összetett eredményben kuszálódnak a dolgok magyar részről, mert Laci tegnapi fantasztikus napja után ma rontott, viszont Milán mai teljesítménye sokat jelenthet a végső elszámolásnál.


task 2. eredmények:


http://krusevo.tici.hr/rezultati/task_result_2.html

Milán és Évi a piacon alkudozik (fotó by bpeti)

Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 1.

Hosszú és fárasztó utazás után érkeztünk Makedónia egyik gyöngyszemébe, az 1200 méter magasan fekvő festői kis városkába, Krusevoba.
A bulgáriából átvezető út jó hangulatban telt, sokszor megálltunk, a határon feltartóztattak bennünket és regisztrálták az ernyőinket és a gps szoftverünk hiányossága miatt térképen navigáltunk miután átléptük a határt.
Mire megérkeztünk és regisztráltunk a versenyre már a magyar különítmény másik fele is megérkezett és elfoglalta a szállást. Két házba sikerült a 11 embert bekvártélyozni, az egyikben nyolcan vagyunk 3 szobában, míg a másikban csak hárman, de mindenkinek külön "lakosztálya" van.


A magyar csapat Budai Petivel, Nagy Mátéval, Monostori Atival és két versenyen kívüli hölgy taggal, Gyöngyvérrel és Évivel egészült ki, akik a "just for fun" műfajban akarnak ismerkedni a helyi repülés lehetőségeivel.
Így tehát a verseny csapat 9 főre bővült, mert bulgáriából mind a hatan átjöttünk végül.


Az első napokra bika meteo ígérkezett. A mezőnyt vizsgálgatva éreztem, hogy ez nem a skynomad open, itt nagyon valószínű, hogy nem fogunk szinte minden nap az első 10-ben végezni. A teljes szlovén élvonal kiegészülve a horvát nagykártyákkal képviselteti magát. Akkor még nem is beszéltem a helyiekről, akik közül a fiatal srác már sorra járja a pwc-ket.
Szóval, ha el kellene magam helyezni a rangsorban, akkor az első 40-nel már elégedett lennék, 30-ban lenni részemre = MENŐ.


Az első napi felszállításnál kiderült, hogy a starthely 5 percre van a falutól, két-három kanyarban viszik fel a brigádot. 5-6 ernyőt bőven ki lehet teríteni a startnál és a környező nagy fák árnyékában tudunk várakozni az ablaknyitásra. 
A starthelyen üzemeltetnek egy kitelepült kis büfét, ami drága ugyan, de ha kell valami akkor legalább van. Kapunk kajacsomagot is, hatalmas szendó, víz és gyümölcs a tartalma.


A briefing nagyon magas színvonalú, részletes és könnyen érthető aki kicsit is bírja az angolt. Még taktikai tanácsokat, alternatívákat is kínálnak az ismeretlen terepen. Persze mindenki saját döntései szerint kell, hogy repüljön, de azért próbáltam mindent megjegyezni.


Az első feladat egy 58 km-es táv 4 fordulópont és a cél a végén. Fontos, hogy van fizikai célvonal, amit át kell repülni. Mostanában ritkán használják a versenyeken, mert elég nyűgös egy célt kihúzni és ott egy embert tartani a szervezőknek, de itt látszik, hogy nagyon jól akarják csinálni a versenyt.


1 óra 15 perc volt az ablak és a start pilon nyitása között, gondoltam nekem 45 perc elég lesz és kb az ablak után fél órával startoltam. Na ez volt az első hiba. A pilon nyitáskor vagy 40 ernyő iszonyat hátul a gerincen vagy 3000 méteren indult, míg én a gerinc előtt alig 2000 felett szarakodtam valami gyenge dobálós fosban. Egy forduló a hegyen és utána ki a síkságra, majd egy pont a szemben lévő gerinc alatt elterülő Prilep város szélén. Ezután be a gerince jóval a város mögé és vissza laposra a célba. Az eleje úgy elhúzott, hogy nem is láttam, mi meg szépen lassan haladva, néha egyikünk, néha másikunk előbb, de inkább csapatban gyűrtük a kilómétereket Mátéval, Milánnal és Képes Petivel. A kritikus pont a cél felé az utolsó biztos kitekerés a gerinchez kapcsolódó de előtte lévő sziklás hegyen volt. Persze alá értünnk be, de közösen kitúrtuk magunknak a bika emelést. Laci - aki már közben a célban volt, mint utóbb kiderült neki sikerült az elejével indulni a sztratoszférából - közben rádión bemondta, hogy aránylag magasról próbáljunk rásiklani a célra mert eléggé leáramos a vége és páran el is véreztek a cél előtt.
Máté nem vette be a nyugtatóját és 2000 felett bemondta, hogy a most már indul, 10 km a cél és az nem lehet, hogy nem adja be. Nekem is már majdnem 2100 mutatott a műszer, hát indultam. Így tett Peti is és Milán  is, aki egy másik termiket választatott tőlünk jobbra. Az ötös leáramlások mellett én átcsúsztam egy erősebb emeléses szakaszon ami előtt és után még nulláztam is kicsit. A többiekhet képest magasra kerültem és olyan 40-50 méteren értem be a célba. Máté, Peti és Milán nem volt ilyen szerencsés, a 2 km ESS-t megcsinálták ugyan, de a célvonalat nem tudták átrepülni. Mérhetetlen csalódottság vett erőt rajtuk, de előre elárulom, hogy később megnyugodtak, mert valamiért a GAP 2011 FS értékelő programot használják itt a versenyen és alig adott különbséget köztem és köztük.
Később aztán megjelent a többi magyar is, Greg, Budai Peti, Ati és Gyuszi is, aki sajna elrontotta a start pilont és ezért csak a minimum pontot kapta.


36. helyen értem be, 1 óra 10 perccel az első után. A helyezéssel nincs bajom, de ennyit azért nem szeretnék kapni, mert ez már több mint kellemetlen.


Lacinak óriási gratula a 10. helyért ami ebben mezőnyben fantasztikus teljesítmény és nagy reményeket ad a következő napokra.


az első nap eredményei itt:


http://krusevo.tici.hr/rezultati/task_result_1.html

krusevo a szállásról (fotó by budai peti)

Skynomad Open 2011 - Sopot - Bulgária - Task 5. Cancelled

Ma egy 56 km-es feladattal örvendeztetett meg bennünket a skynomad open feladat kiíró bizottsága. Az éjjeli esőnek és az ebből adódó eddigi legalacsonyabb felhőalapnak köszönhetően egyéni időmérés szerint indult a futam. Nagyábból a starthely magassága volt a felhőalap és szép lassan azért emelkedett. 


Az utolsó nap lévén a taktikának ma nagy szerepe volt, tekintve, hogy az első 6 pilóta 200 ponton belül van. Tehát még bármi lehet a vége és annak ellenkezője is.


Szépen elengedtük a fél mezőnyt, hogy fessék meg a gerincet. Persze az első 6-8 ember figyelte egymást ki mikor megy.


Amikor az első elstartolt én is mentem utána. A felhőalap felment egészen 1700 méterig és szépen mentünk a gerincen, Képes Petivel értük utól az embereket. Persze nem volt nehéz, szinte végig volt festve a gerinc.


Aránylag jó pozícióban megcsináltuk a fordulót és visszafele a gerincen Karlovo előtt bemondták, hogy a feladat törölve. Ekkor néztem igazán körbe először, és konstatáltam, hogy tényleg többfelé esik az eső. Elsiklottunk Karlovoig és ott gyorsan fülcsuk, leszáll.


Sajnálom ezt a napot, mert nem voltunk rossz helyen, meg így most itt kell maradni még egy napot, mint tartalék nap. Azért lett volna jó ma este elindulni, mert vasárnap már az első versenynap lesz krusevoban és innen több mint 7 óra az út. Holnap a feladat után elindulni és levezetni a távot nem lesz egy méznyalás.


Az eddigi érvényes 3 feladat utáni overall eredmény:


http://skynomad.com/events/2011/sno/results/overall-afterT3-proviosional.html

Eredmények, érdekességek task 4.

A tegnapi eredmények körül kialakult egy kis káosz. Történt ugyanis, hogy a folyamatos figyelmeztetések ellenére is voltak felhőrepülések, de senki nem adott be panaszt ezért a verseny rendezője úgy döntött, hogy az első 20-ból aki 2500 méter felett volt az kap 100 pont levonást.
Ezt több szempontból érzem igazságtalannak. Először is miért csak az első 20? Miért 2500 méter? A bolgárok közül véletlenül senki sem kapott levonást.


Igaz nálunk "csak" Lacit érinti a büntetés, de ez éppen elég ahoz, hogy megkavarja a task 4. és az overall eredményeit.


A task 4. eredményei itt találhatóak:


http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-04-overall-provisional.html

Jelenleg overallban:


Laci 4.
béci 5.
Milán 8. 
Peti 16.
Greg 35.
Gyuszi (elfelejtettem, elnézést)


Az első 5 között 150 pont van, tehát még minden lehet...