Majdnem teljesen zárt maradvány felhőzet fedte az égboltot reggel, ami miatt kicsit bizonytalanná vált, hogy egyáltalán repülünk-e. Tovább árnyalta a képet, hogy korai zivatart jósoltak, na meg földrengés miatt mozgósították a katonákat és a közeli reptér nagy aktivitást mutatott. Ezért később csúsztatni kellett az ablaknyitást amíg a katonák nem engedték a repülést. Ez hála az égnek nem volt több mint fél óra.
A zivatarhajlam miatt rövid feladatot írtak ki sok fordulóponttal. Akinek kevesbé megy a navigáció annak könnyen gondjai akadhatnak ezzel taskkal.
Az egész feladat egy 10-12 km körön belül játszodik és mivel kitisztult az idő úgy gondoltam egész künnyű lesz.
Persze az sose úgy van, ahogy én azt megálmodom. Az egész feladat alatt alig-alig voltam starthely magasság felett. Úgy végig repülni több mint 40 km-t, hogy ha már 1000 méteren vagy akkor királynak érzed magad az nem olyan szórakoztató. Minden pillanatban benne van a lerohadás veszélye és aki nem szeret bolyozni az lényegében boritékolta a korai hajtogatást.
A pilon után volt még két közeli pont a hegy előtt, de utána kitettek egyet a síkságra. Itt még nagyon együtt voltam az elejével, Máté meg Szilárd is ott volt a közelemben, Tónit nem láttam de nagy különbséget itt nem voltak.
Elindult a mezőny a síkság felé és mikor már csak 700 méteren voltunk de ezek csak mentek előre akkor átfutott az agyamon, hogy ezek vagy megőrültek vagy termiklátójuk van. Utközben atbukdácsoltunk pár kis 0,2-es emelésen és már bántam, hogy nem álltam meg tekerni. A szembeszél sem kedvezett, mert ha gyenge liftben próbálkoztál akkor visszasodort a hegy elé.
600 méteren már biztos volt, hogy ha jön valami megállok, mert az eleje csak ment és ment töretlenül. Páran elkezdtek tekerni valami gyengét, olyanok akik szintén a konzervatívabb versenyzők közül kerültek ki, így én is csatlakoztam hozzájuk.
Ezzel, hogy lényegében mindent megtekertünk, biztosítottuk magunkat a lerohadás ellen, de lassan haladtunk. Láttam az elejét, hogy azért ők is kitúrtak maguknak valamit és mennek tovább, de azért egy-egy "áldozata" mindig lett a gyorsaságnak. Folyamatosan koptak ki az emberek. 1000-1100 méterről nem kell sok, hogy talajról figyelhesd a fejed felett alhaladó mezőnyt.
Máté és Szilárd maradt az elejében, ők nagyon szépen tartották a lépést ha nem is az első de a második bollyal.
Mikor második alkalommal kellett kimenni a síkságra, kicsit még távolabb mint először, a pont előtt voltam mikor Szilárdot hallom a rádión, hogy kikoppant. Tóni már korábban megadta magát sajnos, ő sem találta ennek az alacsonyan repülésnekl az ellenszerét.
Mátét meg észrevettem közel hozzám, de ő már megcsinálta a kinti pontot és aránylag magasan volt. Neki onnan az utolsó ként pont egy siklásból meg is lehet ha jól jön ki minden. Viszont örültem, mert alig voltam lemaradva. Gondoltam a türelem meghozta gyümölcsét és még be is érhetem vagy megközelíthetem az elejét.
Persze nem így lett, mert rásiklottam a pontra és onnan vissza, de annyira nem adta, hogy 350-400-on már pánikoltam, de a kurzustól teljesen ellenkező irányban egy ernyő centírozgatott valami gyengét és ezzel kimentett engem is a csapdából. Igaz vagy 20 percig tartott míg a 0,2-ből igazi lift lett és kitekertem 1100-ra. Onnan aztán nekem is lényegében egy siklásból meglett az utolsó két pont meg a cél is.
Fél órát kaptam Mátééktól, de örültem mert könnyen be lehetett égni és a célban mindig jobb mint valahol a mezőn egyedül hajtogatni.
24. lettem, Máté bevállalós repülése meghozta gyümölcsét és a 8. lett ami azért nagyon bika, főleg az öreg Tritonnal nem semmi teljesítmény!
Most már van két érvényes napunk, reménykedünk a szerdában még, mert utána front.
eredmények itt:
http://www.paraglidingcomps.org.uk/Results/2012/Default.aspx
A zivatarhajlam miatt rövid feladatot írtak ki sok fordulóponttal. Akinek kevesbé megy a navigáció annak könnyen gondjai akadhatnak ezzel taskkal.
Az egész feladat egy 10-12 km körön belül játszodik és mivel kitisztult az idő úgy gondoltam egész künnyű lesz.
Persze az sose úgy van, ahogy én azt megálmodom. Az egész feladat alatt alig-alig voltam starthely magasság felett. Úgy végig repülni több mint 40 km-t, hogy ha már 1000 méteren vagy akkor királynak érzed magad az nem olyan szórakoztató. Minden pillanatban benne van a lerohadás veszélye és aki nem szeret bolyozni az lényegében boritékolta a korai hajtogatást.
A pilon után volt még két közeli pont a hegy előtt, de utána kitettek egyet a síkságra. Itt még nagyon együtt voltam az elejével, Máté meg Szilárd is ott volt a közelemben, Tónit nem láttam de nagy különbséget itt nem voltak.
Elindult a mezőny a síkság felé és mikor már csak 700 méteren voltunk de ezek csak mentek előre akkor átfutott az agyamon, hogy ezek vagy megőrültek vagy termiklátójuk van. Utközben atbukdácsoltunk pár kis 0,2-es emelésen és már bántam, hogy nem álltam meg tekerni. A szembeszél sem kedvezett, mert ha gyenge liftben próbálkoztál akkor visszasodort a hegy elé.
600 méteren már biztos volt, hogy ha jön valami megállok, mert az eleje csak ment és ment töretlenül. Páran elkezdtek tekerni valami gyengét, olyanok akik szintén a konzervatívabb versenyzők közül kerültek ki, így én is csatlakoztam hozzájuk.
Ezzel, hogy lényegében mindent megtekertünk, biztosítottuk magunkat a lerohadás ellen, de lassan haladtunk. Láttam az elejét, hogy azért ők is kitúrtak maguknak valamit és mennek tovább, de azért egy-egy "áldozata" mindig lett a gyorsaságnak. Folyamatosan koptak ki az emberek. 1000-1100 méterről nem kell sok, hogy talajról figyelhesd a fejed felett alhaladó mezőnyt.
Máté és Szilárd maradt az elejében, ők nagyon szépen tartották a lépést ha nem is az első de a második bollyal.
Mikor második alkalommal kellett kimenni a síkságra, kicsit még távolabb mint először, a pont előtt voltam mikor Szilárdot hallom a rádión, hogy kikoppant. Tóni már korábban megadta magát sajnos, ő sem találta ennek az alacsonyan repülésnekl az ellenszerét.
Mátét meg észrevettem közel hozzám, de ő már megcsinálta a kinti pontot és aránylag magasan volt. Neki onnan az utolsó ként pont egy siklásból meg is lehet ha jól jön ki minden. Viszont örültem, mert alig voltam lemaradva. Gondoltam a türelem meghozta gyümölcsét és még be is érhetem vagy megközelíthetem az elejét.
Persze nem így lett, mert rásiklottam a pontra és onnan vissza, de annyira nem adta, hogy 350-400-on már pánikoltam, de a kurzustól teljesen ellenkező irányban egy ernyő centírozgatott valami gyengét és ezzel kimentett engem is a csapdából. Igaz vagy 20 percig tartott míg a 0,2-ből igazi lift lett és kitekertem 1100-ra. Onnan aztán nekem is lényegében egy siklásból meglett az utolsó két pont meg a cél is.
Fél órát kaptam Mátééktól, de örültem mert könnyen be lehetett égni és a célban mindig jobb mint valahol a mezőn egyedül hajtogatni.
24. lettem, Máté bevállalós repülése meghozta gyümölcsét és a 8. lett ami azért nagyon bika, főleg az öreg Tritonnal nem semmi teljesítmény!
Most már van két érvényes napunk, reménykedünk a szerdában még, mert utána front.
eredmények itt:
http://www.paraglidingcomps.org.uk/Results/2012/Default.aspx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése