A tegnapi eredmények körül kialakult egy kis káosz. Történt ugyanis, hogy a folyamatos figyelmeztetések ellenére is voltak felhőrepülések, de senki nem adott be panaszt ezért a verseny rendezője úgy döntött, hogy az első 20-ból aki 2500 méter felett volt az kap 100 pont levonást.
Ezt több szempontból érzem igazságtalannak. Először is miért csak az első 20? Miért 2500 méter? A bolgárok közül véletlenül senki sem kapott levonást.
Igaz nálunk "csak" Lacit érinti a büntetés, de ez éppen elég ahoz, hogy megkavarja a task 4. és az overall eredményeit.
A task 4. eredményei itt találhatóak:
http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-04-overall-provisional.html
Jelenleg overallban:
Laci 4.
béci 5.
Milán 8.
Peti 16.
Greg 35.
Gyuszi (elfelejtettem, elnézést)
Az első 5 között 150 pont van, tehát még minden lehet...
amikor menni kell...
2011. augusztus 5., péntek
2011. augusztus 4., csütörtök
Skynomad Open 2011 - Sopot - Bulgária - Task 4. A magyarok tudtak egy rövidebb utat!
A tegnapi pihenőnap után, gyenge délies szélben mondhatni optimális körülmények fogadtak a starthelyen. Kicsit elcsesztük az időt reggel, és lényegében az utolsók között értünk fel. A feladat már kint volt a táblán még kipakolni sem volt időm és már breifing.
83 km-es lapos háromszöget írtak ki, ami kicsit csalóka mert 3 km-es volt mind a három fordulópont cilindere. Ez azt jelenti, hogy 18 km lejön a távból, egész egyszerűen azért mert nem kell elmenni a pontig, és minden pontnál kb. 6 km lejön.
A start pilon előtt most összejött a mezőny a felhő alatt és ment a kint a bárány bent a farkas játék, fél kör kint a felhőből, fél kör félig bent.
Elindultunk és gyorsan tudatosult bennem, hogy ez most nem az a mindenhol 6 méter-es nap lesz. A gerincen mentünk és alig-alig adta. Elkezdtük megbecsülni a 0,5-öket is. Szépen mentem az első 10-ben a gerincen, mikor már az első pont közelébe értünk Milán és Laci bemondták, hogy megcsinálták a pontot.
Na, ne má'! Itt vagyok az elejében, nem látom őket sehol, ez, hogy lehet?!
Ezek a kis sumákok a gerinc előtt, lényegében a laposon kaptak egy felhőutat és beelőzték az egész mezőnyt. De ami vicces volt, hogy láthatatlanul. A többiek még azt hihették akik velem együtt mentek, hogy mi vagyunk elől.
Ennél a mumentumnál kicsit korábban történt a mai nap legborzasztóbb eseménye. Képes Peti lecurrant. Az overall 2., a reménységünk, az üdvöskénk leszopódott az első pont előtt. Csalódottság töltött el, de nem volt idő most ezen agyalni, menni kell tovább.
A task további része azzal telt, hogy a 3 szökevényt (a magyar srácokkal volt még egy bolgár is) próbáltuk üldözni. Nagyjából 4 km-rel voltunk lemaradva tőlük az egész feladat alatt. Nagyjából 10-12 ernyővel mentünk és hajtottuk űztük, de sajna én még ezekből is elengedtem nagyjából 5-6 embert. A repülésem megfűszerezte még, hogy a cél előtt 9 km-rel egy 7-es learamnak köszönhetően majdnem lecurrantam. De az utolsó pillanatban az Úr rámemelte tekintetét és megkönyörült. Miután a -7 után lett egy +6, már nem bíztam a véletlenre és rettenet magasra tekertem, be is értem az űrben. Itt elment 2-3 ember, de nem bántam, csak a beérés számított.
Ekkor már Milán és Laci a célban ünnepeltek. Laci azt mondta, hogy akár egy jó öreg marha is meg tudott volna fűzni pörköltnek annyi idő alatt míg beértem utánunk, de ezzel sem tudta kedvem szegni.
A két nyertes nem tudta eldönteni, hogy ki ért be előbb és még 2 óra múlva is azt szakértgették a tack log-okból, hogy most ki afogja nyerni a napot.
Az eredmények még nincsenek kint, ezért most erre a kérdésre nincs válasz.
Az eredmény link itt lesz később:
Horák Gyuszi és Böröcz Greg is beverték a célba, a magyar csapat ezzel megint
hihetetlen eredményt produkált és ezzel végleg beírta magát a siklóernyőzés történetébe :))))
track log:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/4.8.2011/08:52
83 km-es lapos háromszöget írtak ki, ami kicsit csalóka mert 3 km-es volt mind a három fordulópont cilindere. Ez azt jelenti, hogy 18 km lejön a távból, egész egyszerűen azért mert nem kell elmenni a pontig, és minden pontnál kb. 6 km lejön.
A start pilon előtt most összejött a mezőny a felhő alatt és ment a kint a bárány bent a farkas játék, fél kör kint a felhőből, fél kör félig bent.
Elindultunk és gyorsan tudatosult bennem, hogy ez most nem az a mindenhol 6 méter-es nap lesz. A gerincen mentünk és alig-alig adta. Elkezdtük megbecsülni a 0,5-öket is. Szépen mentem az első 10-ben a gerincen, mikor már az első pont közelébe értünk Milán és Laci bemondták, hogy megcsinálták a pontot.
Na, ne má'! Itt vagyok az elejében, nem látom őket sehol, ez, hogy lehet?!
Ezek a kis sumákok a gerinc előtt, lényegében a laposon kaptak egy felhőutat és beelőzték az egész mezőnyt. De ami vicces volt, hogy láthatatlanul. A többiek még azt hihették akik velem együtt mentek, hogy mi vagyunk elől.
Ennél a mumentumnál kicsit korábban történt a mai nap legborzasztóbb eseménye. Képes Peti lecurrant. Az overall 2., a reménységünk, az üdvöskénk leszopódott az első pont előtt. Csalódottság töltött el, de nem volt idő most ezen agyalni, menni kell tovább.
A task további része azzal telt, hogy a 3 szökevényt (a magyar srácokkal volt még egy bolgár is) próbáltuk üldözni. Nagyjából 4 km-rel voltunk lemaradva tőlük az egész feladat alatt. Nagyjából 10-12 ernyővel mentünk és hajtottuk űztük, de sajna én még ezekből is elengedtem nagyjából 5-6 embert. A repülésem megfűszerezte még, hogy a cél előtt 9 km-rel egy 7-es learamnak köszönhetően majdnem lecurrantam. De az utolsó pillanatban az Úr rámemelte tekintetét és megkönyörült. Miután a -7 után lett egy +6, már nem bíztam a véletlenre és rettenet magasra tekertem, be is értem az űrben. Itt elment 2-3 ember, de nem bántam, csak a beérés számított.
Ekkor már Milán és Laci a célban ünnepeltek. Laci azt mondta, hogy akár egy jó öreg marha is meg tudott volna fűzni pörköltnek annyi idő alatt míg beértem utánunk, de ezzel sem tudta kedvem szegni.
A két nyertes nem tudta eldönteni, hogy ki ért be előbb és még 2 óra múlva is azt szakértgették a tack log-okból, hogy most ki afogja nyerni a napot.
Az eredmények még nincsenek kint, ezért most erre a kérdésre nincs válasz.
Az eredmény link itt lesz később:
Horák Gyuszi és Böröcz Greg is beverték a célba, a magyar csapat ezzel megint
hihetetlen eredményt produkált és ezzel végleg beírta magát a siklóernyőzés történetébe :))))
track log:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/4.8.2011/08:52
 |
| A boldog nyertesek (fotó by béci) |
2011. augusztus 3., szerda
Skynomad Open 2011 - Sopot - Bulgária - Task 3. Cancelled
A 4-5 méteresre erősödő északias szél miatt a napot törölték. Alternatív programok közül a srácok a közeli strandot választották. Lehetett volna menni északi starthelyre repülni, de előttünk még jó pár verseny nap áll, ezért nálam inkább a pihenés a preferált mára.
2011. augusztus 2., kedd
eredmények task 1. és task 2.
task 1:
http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-01-overall-official.html
task 2:
http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-02-overall-provisional.html
összetettben Peti 2. és Laci meg én egyforma ponttal 6.
http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-01-overall-official.html
task 2:
http://skynomad.com/events/2011/sno/results/task_result_2011-08-02-overall-provisional.html
összetettben Peti 2. és Laci meg én egyforma ponttal 6.
Skynomad Open 2011 - Sopot - Bulgária - Task 2. Majdnem hármas magyar siker a második napon
Tudom, ha öreganyámnak kereke lenne, villamos lenne. De akkor is, ha a gradient-es gyereknek kicsit nem adja a végén akkor most hármas magyar sikernek örülhetnénk.
Azért, végül is megérdemelte a győzelmet, jól ment, végig elől volt, kb 2 percet vert ránk.
A zivataros előjelzés és a reggel már eléggé növekvő felhők miatt, kicsit szkeptikusan az utolsók között ültünk be a felvonóba. Fent már megvolt a feladat. 72 km, race to goal 4 fordulóponttal meg a cél. Az erősebb északi szél miatt a gerincen csak egy oda vissza 28 km, utána ki a laposba, meg a túl oldali dombok fölé.
A pilonig 4 km-t kellet megtenni, erre volt fél óra, ezért aránylag korán startoltam. A startpozícióm hibátlan elkezdtük az őrült menetelést a gerincen. A végén ki kellett szúrni a völgybe. olyan harmadikként csináltam meg a pontot és nyomtuk vissza gerincen sopot felé. A pont előtt valahogy beért minket a banda és a második ponthoz a kiszúrást már korábbról indították, így előbb csinálták meg. Képes peti itt már elém került, Laci pedig velem együtt nyomta. Milán is odaért a pont utáni termikbe és itt már eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza a gerincre hanem keresztbe verjük a völgyet a harmadik pont felé.
Szépen haladtunk, amikor a pont előtt pár kilcsivel négyen magasabban voltunk mint a többi 6-8 ernyő, akik alacsonyan elkezdtek tekerni valamit. Majdnem visszamentem hozzájuk, de Peti rámszólt, hogy csináljuk meg a pontot ami oda-vissza 3 km és utána csatlakozzunk a termikbe, mert a 4. pont abban az irányban volt. Rizikós volt, mert ha nem érjük el akkor ott game over mára.
Előttünk száz méterrel egy gradient bevállalta, így én is folytattam a siklást Petivel és Lacival a pontra. Na itt dőlt el a nap. Igaz visszaérve már csak 800 méter körül voltunk, de magasan festették a termiket. Innen könnyű volt, üldöztük a gradientet, rásiklottunk a gerinccel szembeni dombokra, ott fel alapig és irány az utolsó pont.
Ennél a pontnál éreztem, hogy talán megfogjuk a csávót, mert elég alacsonyra került, de aaz utlsó szár nagyon adta és beverte előttünk kb 2 perccel.
Mi hárman kéz a kézben siklottunk a célba, ahol másodperces különbségek lesznek. Peti a második, talán én a 3. és így Laci a 4. de nem voltam előtte 10 másodpercnél többel. Nem tudtam kihasználni a verseny ernyő adta előnyömet, mert a végsiklásnál először neces volt beérünk-e és nem nyomtam, utána meg 5-ös emelés és 5-ös leáram között dobálta minket így csak félgyorsítoztam.
Nem sokkal később Milán is beért, majd jött Gyuszi és a végén Greg is beverte a célba.
Jó kis feladat volt, mindenkinek fülig ért a szája. Sajnos a tegnapi napot sikerült 1000 pontosra hozniuk, amit nem igazán értek, de ott csak 14. lettem olyan 750 pont körüli eredménnyel, így nem leszek igazán jó helyen. Peti tegnap majdnem 900 pont körül kapott, Ő most jó pozícióban várhatja a folytatást.
Meglátjuk.
track log:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/2.8.2011/09:11
Azért, végül is megérdemelte a győzelmet, jól ment, végig elől volt, kb 2 percet vert ránk.
A zivataros előjelzés és a reggel már eléggé növekvő felhők miatt, kicsit szkeptikusan az utolsók között ültünk be a felvonóba. Fent már megvolt a feladat. 72 km, race to goal 4 fordulóponttal meg a cél. Az erősebb északi szél miatt a gerincen csak egy oda vissza 28 km, utána ki a laposba, meg a túl oldali dombok fölé.
A pilonig 4 km-t kellet megtenni, erre volt fél óra, ezért aránylag korán startoltam. A startpozícióm hibátlan elkezdtük az őrült menetelést a gerincen. A végén ki kellett szúrni a völgybe. olyan harmadikként csináltam meg a pontot és nyomtuk vissza gerincen sopot felé. A pont előtt valahogy beért minket a banda és a második ponthoz a kiszúrást már korábbról indították, így előbb csinálták meg. Képes peti itt már elém került, Laci pedig velem együtt nyomta. Milán is odaért a pont utáni termikbe és itt már eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza a gerincre hanem keresztbe verjük a völgyet a harmadik pont felé.
Szépen haladtunk, amikor a pont előtt pár kilcsivel négyen magasabban voltunk mint a többi 6-8 ernyő, akik alacsonyan elkezdtek tekerni valamit. Majdnem visszamentem hozzájuk, de Peti rámszólt, hogy csináljuk meg a pontot ami oda-vissza 3 km és utána csatlakozzunk a termikbe, mert a 4. pont abban az irányban volt. Rizikós volt, mert ha nem érjük el akkor ott game over mára.
Előttünk száz méterrel egy gradient bevállalta, így én is folytattam a siklást Petivel és Lacival a pontra. Na itt dőlt el a nap. Igaz visszaérve már csak 800 méter körül voltunk, de magasan festették a termiket. Innen könnyű volt, üldöztük a gradientet, rásiklottunk a gerinccel szembeni dombokra, ott fel alapig és irány az utolsó pont.
Ennél a pontnál éreztem, hogy talán megfogjuk a csávót, mert elég alacsonyra került, de aaz utlsó szár nagyon adta és beverte előttünk kb 2 perccel.
Mi hárman kéz a kézben siklottunk a célba, ahol másodperces különbségek lesznek. Peti a második, talán én a 3. és így Laci a 4. de nem voltam előtte 10 másodpercnél többel. Nem tudtam kihasználni a verseny ernyő adta előnyömet, mert a végsiklásnál először neces volt beérünk-e és nem nyomtam, utána meg 5-ös emelés és 5-ös leáram között dobálta minket így csak félgyorsítoztam.
Nem sokkal később Milán is beért, majd jött Gyuszi és a végén Greg is beverte a célba.
Jó kis feladat volt, mindenkinek fülig ért a szája. Sajnos a tegnapi napot sikerült 1000 pontosra hozniuk, amit nem igazán értek, de ott csak 14. lettem olyan 750 pont körüli eredménnyel, így nem leszek igazán jó helyen. Peti tegnap majdnem 900 pont körül kapott, Ő most jó pozícióban várhatja a folytatást.
Meglátjuk.
track log:
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/2.8.2011/09:11
2011. augusztus 1., hétfő
Skynomad Open 2011 - Sopot - Bulgária - Task 1.
 |
| Greg és új barátja (fotó by greg) |
Negyedik alkalommal nem tudok ellenállni a balkán csábításának, és ismét célba vettem a sopszka saláta, a matrijoska baba és rózsaolaj hazáját. Egy normál középeurópainak bulgária talán a tenger és napfény országa, de a vicces az, hogy bármennyire is közel van ide, még soha nem mentem le addig. Talán pár éve egyszer elindultunk egy eltörölt versenynapon, de lerobbant a busz amivel elindultan vagy ilyesmi és megint kimaradt.
Most Milánnal ketten vágtunk neki egy 3 hetes túrának, melynek első állomása a sopoti verseny, majd átmegyünk a szlovén-horvát közös rendezésű krusevoi megmérettetésre ami makedóniában van. Azután pedig Amadé barátom által évek óta erősen marketingelt raska open szerbiában ami pre-pwc is lesz egyben.
A három verseny közül természetesen a szlovén lesz a legbikább, ott még több magyar fog csatlakozni hozzánk.
Az itteni magyar résztvevők: Horák Gyuszi, Galamobos "onemoredrinklacikám" Laci, Böröc Greg (akinek nagyon örülök, mert ezer éve nem találkoztam vele), Képes Peti, Milán és én.
Regisztráció gyorsan és rendben lezajlott, a skynomad klub gyönyörű megújúlt irodájában. Aki ismerte a régit nagyon meglepődne.
A résztvevőkről keveset tudok, nincsenek ismert nevek és kevesen is vagyunk. Amikor döntöttem, hogy jövök arra gondoltam, hogy a következő héten lesz a cseh open és a múlt héten volt a pwc törökországban hátha az után és emez előtt eljönnek a nagykártyák ami rangot adna a dolognak. Sajnos nem így történt, így ez a verseny nem sok pontot fog osztani.
A korai breifing után komótosan ment fel a csapat a még mindig erősen lepukkant lifttel. Szerintem komoly életveszély a használata, de vagy felmegyek ezzel vagy lentről nézem a versenyt. Döntöttem: vállalom a veszélyt és belenézek az oroszlán torkába.
A task komitit ma nagy kihívás elé állította a hely és az időjárás, majd egy rettenetesen bonyolult feladatot sikerült kiírniuk: go to east 200 km.
Hát ez meg mi bazdmeg? Se fordulópont, se pilon nyitás, se race to doal. Hát de én ilyeneket ígértem az olvasóimnak bakker. Kérem vissza a pénzem...
Zárójelben jegyzem meg, hogy remélem csak ma írtak ki ilyen hülyeséget, mert ha kitalálták, hogy a verseny biztonsága érdekében egyirányú távrepülő feldatatok lesznek akkor morcos leszek. Olyat otthon is tudok repülni, nem kell rekedtre szopatnom magam itt a balkánon a rotorban.
Még start előtt odamentem Nikolayhoz (meet director) és megkérdeztem, hogy a 10 km-re lévő heves zivatar és villámlás-mennydörgés ellenére megkezdjük-e a feladatot. erre annyi volt a válasza, hogy "of course". Kérdőjellel a fejemben startoltam, de az 5-6-os emelésekkel tarkított első kitekerés után gondoltam majd lesz valahogy.
Az eleje eléggé elment mert mivel az idő nem számított és kurvára esett-villámlott nem messze tőlünk, nem startoltam egyből.
A gerincen végig voltak emelések és inkább azért kellett küzdeni, hogy a felhő ne szívjon be állandóan. kb 20 km után van egy plató és fordul a hegy kicsit. Na onnan jött a fekete leves. Az erős szembe szél mosott le a hegyről és hiába indultam felhő alól ha rossz volt az ütem és kicsit lentebb kerültél máris bajban voltál a tagolt gerinc rotoros oldalain. Az első ilyet megúsztam és azt gondoltam most már tudom miként vegyem elejét, hogy ilyen helyzetbe kerüljek megint. Hát rosszul gondoltam. Felhőböl indulva egy széles dűznit nem tudtam átütni és a rotorja lenyomott, úgy, hogy kicsin múlott, hogy ne komolyabb problémát kelljen orvosolni. Azért így is volt minden amit egy jó érzésű távrepülő versenyző nem szeret a táncrendjébe felvenni. Gondolom Lóri barátom akrós performance-ba ez bőven belefér, de nekem nem volt őszinte a mosolyom.
Aztán szerencsésen letettem magam közvetlen a hegy lábához egy kisebb szabad területre a fák közé, majd szomorúan láttam, hogy boldog-boldogtalan 20-25 perccel később elrepül felettem.
Később kiderült, hogy stoppolták a feladatot. Volt baj elég. Zivatar a hegyen a hátunk mögött pár kilcsivel és jött végig mögöttünk. Erős, rotoros szembeszeles kurzus, mentőernyődobás, stb...
Nem tudom hanyadik leszek, ki hol áll, majd kiderül később. Leadtuk a gps-t, de még nincs kész a letöltés. Most úgy néz ki, hogy Képes Peti ment legtovább, kicsit viszább Milán, majd Laci és én egy helyen és Gyuszi meg Greg talán kicsit hátrébb. Nincsnek nagy különbségek, pontban sem lesz ez 400-500 pontosnál több szerintem.
Szóval eredmények később és kövessétek a 3 hetes túrát folyamatosan vagy senki nem a télapótól semmit.
2011. június 29., szerda
Ratitovec Open 2011 - task 4.
Reméltük, hogy teljesen lecsökken az északias áramlás és egy igazán ütős napot sikerül kifogni vasárnap. Sajnos reggel kiderült, hogy ez egy szép álom marad, mert felnézve az égre, aránylag határozott észak-nyugati szél volt látható.
Bizakodtak a változásban és szép lassan elkezdtek bennünket felszállítani. Csak két kisbusz maradt,mert az első nap a harmadik úgy döntött, hogy sietteti az amortizációját és széthullott.
Hosszú tanakodás után egy 29,3 km-es feladatot tettek elénk, amin első ránézésre elmosolyodtam, mert ugye mi otthon nem igazán repülünk 25 km-t (ha a cilindereket is levonjuk). Mert ha úgy tűnik csak annyi van a napban, akkor ki sem megyünk.
De itt sajnos nem lehet kivárni a holnapi bomba időt, itt ma kell feladatot kiírni.
Azt mondják a starthely magasságában d-ny-i, lentebb pedig dél-keleti a szél.
A magasban pedig maradt az é-ny-i irány. Na erre varjunk gombot. Ha jól gondolom akkor arra számítanak, hogy nem emelkedünk nívó (1600m) fölé.
A hegyek által határolt eléggé tagolt völgy védelmében 6 fordulópont között kellett cikk-cakkozni mielőtt a célba siklunk.
A startnál a befújások miatt nem kellett aggódni, hogy megint belefutózni kell. Viszont kiemelkedni senki sem tudott igazán. Páran nyertünk 150 métert és elkezdtünk siklani az első pontra. Elértük és ráfordultunk a völgy túloldalán lévő másodikra. A nap ekkor már aránylag sokszor előbujt a sokszor azért visszazáródó felhőzetből és akár hosszú percekig is sütötte a hegyoldalakat.
Na, ha itt most nem lesz valami emelés akkor mehetünk is leszállni megint mint tegnap.
Az előttünk sokkal alacsonyabban elindulók közül elkezdtek tekerni, már-már kritikus magasságban. Mi 6-8 ernyővel szerencsés helyzetben, aránylag magasan (800-900m) értünk oda és találtuk meg a darabos liftet. Na itt kezdtem reménykedni, hogy ebből még lehet valami. Sajnos olyan 1300 fölé nem nagyon ment a dolog. Gondoltam megcsinálom a második pontot, mert a harmadik felé erre kell visszajönni és ha itt lesz még a lift akkor kitekerek megint. Úgy is lett, ki a gerinc végére a ponthoz és vissza. De addigra megint alacsonyra kerültem, mert kb 5 km-t kellett siklani összesen oda és vissza. Sebaj, a termik ott volt és a később érkezők meg is festették rendesen. Megint kitekertem és mivel a negyedik pont megint az ami a második volt, így megint ide vissza lehet jönni, hát elindultam ismét a termikből a harmadik pontra. A pont egy kis lefutó gerincen volt és durva leáramlásba elveszett a magasságom fele. Sajnos ha nem ad valamit ez a kis gerinc akkor itt vége lesz a mókának mert nem érek vissza a korábban kétszer is kisegítő termikembe. A gerinc túloldalán jött fel egy ernyő hozzám képest erősnek tűnő emelésben. Rámentem és egy jó kis rotoros emeléssel de megint ki tudtam emelkedni, de a magasságom ismét csak arra lett elég, hogy a korábbi termikemet megcélozzam. Hála az égieknek, hogy még mindig festették a többiek azt a liftet tehát sokat nem kellett keresgélni. Rácsúsztam, tekertem, kiszúrtam a pontra, majd vissza és megint tekertem.
Közben eszembe villant, hogy atyaég, ez egy 25 km-es feladat. Jól megizzadunk vele.
Az 5. pont ismét a korábbi 3. pont volt, ahol jól besüllyedtem korábban. Sajnos most sem tudtam a korábbiaknál jobban kiemelkedni, de nem bántam mert ha eddig adta akkor most is fogja. Nézegettem a mezőnyt, kb a 5-6. voltam ennél a pontnál. Rásiklottam az 5. fordulóra és most esélyem sem volt átmenni a másik oldalra, gerincmagasságban értem el a pontot. Gyorsan vissza a már jól bevált termikemhez és ha adja akkor már célban is vagyok.
Egyszerű ez gyerekek mint az egyszer egy. Vagy mégsem annyira. Most sokkal alacsonyabban értem be a völgyben lévő falu fölé, ahol eddig jött a termik. Vagy 10 perc után értem el a kis hegy nívóját ami közel ezer méteren volt. Még száz-százötven méter kellett volna és ki tudok siklani ebből a völgyből be a célba. De nem tudtam tovább emelkedni. Rápróbáltam, hogy át tudom-e ütni a hegyet, de nem sikerült és vissza kellett fordulnom és megint elkezdtem lejtőzni. Éreztem, hogy ezt elrontottam. Itt a vége, game over. Igen, így lett, le is tettem magam a szűk völgy egyetlen leszállónak alkalmas kicsi kis mezőjén, ahol Milán és Attila is hajtogatta a cuccát.
Nagyon kicsi hiányzott, hogy beérjek ma. Akkor szerintem 6-7. vagyok, mert mielőtt leszálltam volna, két ernyő besiklott fölém és mindkettő ki tudott emelkedni annyit, hogy átsiklottak a hegyen.
A feladat hosszúságához képest, élvezetes, izgalmas kis repülés volt, kár amiért a végén elkapkodtam. Kis türelemmel biztos meglett volna a cél.
Eredmények:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT3-provisional.html
A verseny végeredménye:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/comp_result_%2820110625-1740%29overal_t1+t2+t3-provisional.html
Sajnos az időjárás idén nem fogadta kegyelmébe a ratitovec open-t, és ezzel a három kierőszakolt taskjával nem írja be magát a siklóernyőzés történetébe sem. Pontokat sem fog adni rendesen, hiába vett részt jó pár szlovén nagykártya.
Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, szeretem ezt a környéket és pestről kb. 4,5 óra alatt elérhető, ami még bőven kibírható.
Júliusban nem tervezek versenyt a magyar ligán kívül. A világbajnokság júli 3.-tól két hétig tart. A magyar résztvevők : Forgó Szilárd, Simonics Péter és Vértes Balázs, helyszín: Spanyolország, Piedrahita.
HAJRÁ SRÁCOK!
Bizakodtak a változásban és szép lassan elkezdtek bennünket felszállítani. Csak két kisbusz maradt,mert az első nap a harmadik úgy döntött, hogy sietteti az amortizációját és széthullott.
Hosszú tanakodás után egy 29,3 km-es feladatot tettek elénk, amin első ránézésre elmosolyodtam, mert ugye mi otthon nem igazán repülünk 25 km-t (ha a cilindereket is levonjuk). Mert ha úgy tűnik csak annyi van a napban, akkor ki sem megyünk.
De itt sajnos nem lehet kivárni a holnapi bomba időt, itt ma kell feladatot kiírni.
Azt mondják a starthely magasságában d-ny-i, lentebb pedig dél-keleti a szél.
A magasban pedig maradt az é-ny-i irány. Na erre varjunk gombot. Ha jól gondolom akkor arra számítanak, hogy nem emelkedünk nívó (1600m) fölé.
A hegyek által határolt eléggé tagolt völgy védelmében 6 fordulópont között kellett cikk-cakkozni mielőtt a célba siklunk.
A startnál a befújások miatt nem kellett aggódni, hogy megint belefutózni kell. Viszont kiemelkedni senki sem tudott igazán. Páran nyertünk 150 métert és elkezdtünk siklani az első pontra. Elértük és ráfordultunk a völgy túloldalán lévő másodikra. A nap ekkor már aránylag sokszor előbujt a sokszor azért visszazáródó felhőzetből és akár hosszú percekig is sütötte a hegyoldalakat.
Na, ha itt most nem lesz valami emelés akkor mehetünk is leszállni megint mint tegnap.
Az előttünk sokkal alacsonyabban elindulók közül elkezdtek tekerni, már-már kritikus magasságban. Mi 6-8 ernyővel szerencsés helyzetben, aránylag magasan (800-900m) értünk oda és találtuk meg a darabos liftet. Na itt kezdtem reménykedni, hogy ebből még lehet valami. Sajnos olyan 1300 fölé nem nagyon ment a dolog. Gondoltam megcsinálom a második pontot, mert a harmadik felé erre kell visszajönni és ha itt lesz még a lift akkor kitekerek megint. Úgy is lett, ki a gerinc végére a ponthoz és vissza. De addigra megint alacsonyra kerültem, mert kb 5 km-t kellett siklani összesen oda és vissza. Sebaj, a termik ott volt és a később érkezők meg is festették rendesen. Megint kitekertem és mivel a negyedik pont megint az ami a második volt, így megint ide vissza lehet jönni, hát elindultam ismét a termikből a harmadik pontra. A pont egy kis lefutó gerincen volt és durva leáramlásba elveszett a magasságom fele. Sajnos ha nem ad valamit ez a kis gerinc akkor itt vége lesz a mókának mert nem érek vissza a korábban kétszer is kisegítő termikembe. A gerinc túloldalán jött fel egy ernyő hozzám képest erősnek tűnő emelésben. Rámentem és egy jó kis rotoros emeléssel de megint ki tudtam emelkedni, de a magasságom ismét csak arra lett elég, hogy a korábbi termikemet megcélozzam. Hála az égieknek, hogy még mindig festették a többiek azt a liftet tehát sokat nem kellett keresgélni. Rácsúsztam, tekertem, kiszúrtam a pontra, majd vissza és megint tekertem.
Közben eszembe villant, hogy atyaég, ez egy 25 km-es feladat. Jól megizzadunk vele.
Az 5. pont ismét a korábbi 3. pont volt, ahol jól besüllyedtem korábban. Sajnos most sem tudtam a korábbiaknál jobban kiemelkedni, de nem bántam mert ha eddig adta akkor most is fogja. Nézegettem a mezőnyt, kb a 5-6. voltam ennél a pontnál. Rásiklottam az 5. fordulóra és most esélyem sem volt átmenni a másik oldalra, gerincmagasságban értem el a pontot. Gyorsan vissza a már jól bevált termikemhez és ha adja akkor már célban is vagyok.
Egyszerű ez gyerekek mint az egyszer egy. Vagy mégsem annyira. Most sokkal alacsonyabban értem be a völgyben lévő falu fölé, ahol eddig jött a termik. Vagy 10 perc után értem el a kis hegy nívóját ami közel ezer méteren volt. Még száz-százötven méter kellett volna és ki tudok siklani ebből a völgyből be a célba. De nem tudtam tovább emelkedni. Rápróbáltam, hogy át tudom-e ütni a hegyet, de nem sikerült és vissza kellett fordulnom és megint elkezdtem lejtőzni. Éreztem, hogy ezt elrontottam. Itt a vége, game over. Igen, így lett, le is tettem magam a szűk völgy egyetlen leszállónak alkalmas kicsi kis mezőjén, ahol Milán és Attila is hajtogatta a cuccát.
Nagyon kicsi hiányzott, hogy beérjek ma. Akkor szerintem 6-7. vagyok, mert mielőtt leszálltam volna, két ernyő besiklott fölém és mindkettő ki tudott emelkedni annyit, hogy átsiklottak a hegyen.
A feladat hosszúságához képest, élvezetes, izgalmas kis repülés volt, kár amiért a végén elkapkodtam. Kis türelemmel biztos meglett volna a cél.
Eredmények:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/task_result_2011-06-25_%2820110625-1715%29ratT3-provisional.html
A verseny végeredménye:
http://www.klub-krokar.si/images/stories/Ratitovec2011/comp_result_%2820110625-1740%29overal_t1+t2+t3-provisional.html
Sajnos az időjárás idén nem fogadta kegyelmébe a ratitovec open-t, és ezzel a három kierőszakolt taskjával nem írja be magát a siklóernyőzés történetébe sem. Pontokat sem fog adni rendesen, hiába vett részt jó pár szlovén nagykártya.
Azért nem bántam meg, hogy kimentünk, szeretem ezt a környéket és pestről kb. 4,5 óra alatt elérhető, ami még bőven kibírható.
Júliusban nem tervezek versenyt a magyar ligán kívül. A világbajnokság júli 3.-tól két hétig tart. A magyar résztvevők : Forgó Szilárd, Simonics Péter és Vértes Balázs, helyszín: Spanyolország, Piedrahita.
HAJRÁ SRÁCOK!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)