Az első elrontott task után már azt gondoltam innen nem tudok hibázni és csak javíthatok a helyezésemen. Ez az öntelt gondolat kb. a pilon után még megyed óráig tartott. Történt ugyanis, hogy hozzávetőleg 60 km-es feladaton a start előtt várakoztunk, szépen együtt mozgott a mezőny. Nem tűnt nehéznek az egész feladat, de az érezhető volt, hogy gyengébb a nap mint az előző.
Valahogy egyszer sem voltam a boly tetején, egyszer sem kerültem igazán jó pozícióban, pedig már a korábbi versenyeken ezzel csak ritkán adódott problémám.
Elindult a mezőny, nem voltam csak pár 10 méterrel alacsonyabban mint akik a legjobban kapták el és a közepén toltam. Siklottunk rá a következő hegyre, és egyre jobban éreztem, hogy elmerülök. Az eleje odaért a gerinc fölé és szépen elkezdtek tekerni. Engem meg lassan kezdett lenyomni lé oldali része a hegynek, mert arról sikottunk rá. Nem tudtam egyenesen a gerinc fölé siklani, kifordultam és a gerinc elé vettem az irányt. Kezdtem pánikba esni, mert úgy látszott már a szél fújta oldalára is nehéz lesz odaérni. Átbukdácsoltam a jó oldalra elég alacsonyan, a hegy felén a lefutóján értem át, de innen azt gondoltam nem lesz probléma. Pár ilyen lúzerrel siklottunk a gerinc mellett és vártuk a megváltó liftet. Jött valami kis szűk, gyenge cucc amibe belefordultam, de már öt másik ernyő is rögtön ott pörgött körülöttem. egymást lökdöstük ki az emelésből ami nem akart egész körön meglenni és beerősödni. Elindultam kicsit tovább, mert biztos voltam benne, hogy valahol ott lesz az erősebb anyag. Egyre lentebb kerülve pánikszerűen próbálkoztam mindennel, de az égiek most úgy döntöttek, hogy nekem ma ennyit adnak. Pár pilótának sikerült abból a gyenge szarból kikecmeregni és a gerinc fölé kerülni ahol már adta valahogy és kitekertek. Gyuri is köztük volt, ügyesen megoldotta
ezt a nem egyszerű szituációt.
Az első 25 ernyő elment a pontra ott kitekertek és oda csúsztak vissza ahol én leszálltam. Eléggé alacsonyan értek oda és a fele le is szopódott mellém és csak azok tudtak tovább menni akik a gerinc fölé értek be. Máté és Tóni a pontnál várakoztak mert szóltam nekik, hogy óvatosan jöjjenek, mert elég gyenge a nap. Jól kitekertek és szépen a gerinc fölé csúszva tovább tudtak menni. Még Árpinak volt ott egy kritikus szakasza, pont felettem rettenet alacsonyan volt és már biztos voltam benne, hogy leszáll mellém, de valahogy ügyesen visszaközdötte magát és versenyben maradt.
A feladat második fele állítólag kicsivel könnyebb volt, erősödtek a liftek, magasabb lett az alap és a nagyobb átsiklások talán könyebbé váltak.
Rengetegen beértek, lényegében boldog-boldogtalan. Rajtam kívül minden magyar beért a célba és megérdemeltem ünnepeltek. Az elején lényegében papírforma eredmény született a PWC pilóták vitték a prímet és az első 10 helyet nem nagyon lehetett elvenni tőlük.
Nem így szerettem volna ezt a napot befejezni, de kicsit mindenképpen okosabban kell repülnöm, mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem tudok átsiklani egyik termikből a másikba. Persze lehet kerülő utakon menni és útközben keresni emelést, de akkor lemaradsz mint a borravaló és 70. helyen a célbaérés sem olyan mézédes.
Az első két napot két brutál hibával zártam, a reményeim, hogy az első 30-ban leszek lényegében elszálltak. Ezeket a hibákat nem tudom teljes egészében az ernyőre fogni, mert mindkét napon bármilyen ernyővel be lehetett volna érni a célba, igaz az 50+ helyen. Most már csak a tisztes helytállás a cél a további napokon. Nem vagyok elkeseredve, ugyanis a jövő évi EB-re ez egy nagyszerű felkészülés és amennyiben az utazó keretben leszek akkor biztosan egy versenyképes cuccal fogok jönni.
A magyar csapat többi tagjának gratulálok, nagyon ügyesen nyomták és remélem Máté meg tudja tartani az overall 10. helyét, ami több mint kitűnő ebben a mezőnyben. A többiek sem állnak rosszul és még talán javítani is tudnak a további napokon.
Valahogy egyszer sem voltam a boly tetején, egyszer sem kerültem igazán jó pozícióban, pedig már a korábbi versenyeken ezzel csak ritkán adódott problémám.
Elindult a mezőny, nem voltam csak pár 10 méterrel alacsonyabban mint akik a legjobban kapták el és a közepén toltam. Siklottunk rá a következő hegyre, és egyre jobban éreztem, hogy elmerülök. Az eleje odaért a gerinc fölé és szépen elkezdtek tekerni. Engem meg lassan kezdett lenyomni lé oldali része a hegynek, mert arról sikottunk rá. Nem tudtam egyenesen a gerinc fölé siklani, kifordultam és a gerinc elé vettem az irányt. Kezdtem pánikba esni, mert úgy látszott már a szél fújta oldalára is nehéz lesz odaérni. Átbukdácsoltam a jó oldalra elég alacsonyan, a hegy felén a lefutóján értem át, de innen azt gondoltam nem lesz probléma. Pár ilyen lúzerrel siklottunk a gerinc mellett és vártuk a megváltó liftet. Jött valami kis szűk, gyenge cucc amibe belefordultam, de már öt másik ernyő is rögtön ott pörgött körülöttem. egymást lökdöstük ki az emelésből ami nem akart egész körön meglenni és beerősödni. Elindultam kicsit tovább, mert biztos voltam benne, hogy valahol ott lesz az erősebb anyag. Egyre lentebb kerülve pánikszerűen próbálkoztam mindennel, de az égiek most úgy döntöttek, hogy nekem ma ennyit adnak. Pár pilótának sikerült abból a gyenge szarból kikecmeregni és a gerinc fölé kerülni ahol már adta valahogy és kitekertek. Gyuri is köztük volt, ügyesen megoldotta
ezt a nem egyszerű szituációt.
Az első 25 ernyő elment a pontra ott kitekertek és oda csúsztak vissza ahol én leszálltam. Eléggé alacsonyan értek oda és a fele le is szopódott mellém és csak azok tudtak tovább menni akik a gerinc fölé értek be. Máté és Tóni a pontnál várakoztak mert szóltam nekik, hogy óvatosan jöjjenek, mert elég gyenge a nap. Jól kitekertek és szépen a gerinc fölé csúszva tovább tudtak menni. Még Árpinak volt ott egy kritikus szakasza, pont felettem rettenet alacsonyan volt és már biztos voltam benne, hogy leszáll mellém, de valahogy ügyesen visszaközdötte magát és versenyben maradt.
A feladat második fele állítólag kicsivel könnyebb volt, erősödtek a liftek, magasabb lett az alap és a nagyobb átsiklások talán könyebbé váltak.
Rengetegen beértek, lényegében boldog-boldogtalan. Rajtam kívül minden magyar beért a célba és megérdemeltem ünnepeltek. Az elején lényegében papírforma eredmény született a PWC pilóták vitték a prímet és az első 10 helyet nem nagyon lehetett elvenni tőlük.
Nem így szerettem volna ezt a napot befejezni, de kicsit mindenképpen okosabban kell repülnöm, mert nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem tudok átsiklani egyik termikből a másikba. Persze lehet kerülő utakon menni és útközben keresni emelést, de akkor lemaradsz mint a borravaló és 70. helyen a célbaérés sem olyan mézédes.
Az első két napot két brutál hibával zártam, a reményeim, hogy az első 30-ban leszek lényegében elszálltak. Ezeket a hibákat nem tudom teljes egészében az ernyőre fogni, mert mindkét napon bármilyen ernyővel be lehetett volna érni a célba, igaz az 50+ helyen. Most már csak a tisztes helytállás a cél a további napokon. Nem vagyok elkeseredve, ugyanis a jövő évi EB-re ez egy nagyszerű felkészülés és amennyiben az utazó keretben leszek akkor biztosan egy versenyképes cuccal fogok jönni.
A magyar csapat többi tagjának gratulálok, nagyon ügyesen nyomták és remélem Máté meg tudja tartani az overall 10. helyét, ami több mint kitűnő ebben a mezőnyben. A többiek sem állnak rosszul és még talán javítani is tudnak a további napokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése