Szép napos időre ébredt a Soca völgye ma reggel. Meg is jött a szervezők infó sms-e: 10.30-kor indul a felszállítás a kobalára. Gyors reggeli, amit köszönök a kedvesemnek Buginak, aki minden reggel segített abban, hogy időben összekapjam magam és mindez persze a két kis lurkó mellett azért nem könnyű. Azt lehet mondani, hogy én voltam a harmadik gyerek akiről gondoskodnia kellett.
A starthelyen már nem volt olyan baromi jó idő, lassan indulgatott a nap és az elstartolt ernyők nem igazán festettek bomba időt.
Kitettek a táblára egy nettó 61 km-es taskot, ami alatt azért megint beküldtek a krn mögé biztos ami biztos.
Az ablak nyitása után sem volt biztító a kép, lejtőzés, nyögve nyelős méterek, mindenki csak küzdött. Aztán egyszer csak kicsit bejavult és lassan kitekertünk.
A pilonnál nem volt gond nem a legelején, de azért jól kaptam el, és mentünk a müzlin tovább, ahogy nagykönyvben megírták. Majd be a krn-re és ott egy tekerés nélkül végig, a végén kitekertem és át a polovnikra. Nagyon jó pozícióban voltam, kb az első 15-ben az eleje pont 3 km-rel volt előttem, mert akkor találkoztunk amikor a forduló cilindere 1,5 km volt tőlem. Gaber is ott volt mellettem, nagyon jól ment és örültem is neki, hogy itt nyomja velem. Visszamentünk a krn-re és tovább nyomtuk mint a barom. A krn keleti végén be kellett menni hátra a vogel felé mint tegnap előtt a második taskon. Na itt jött a fekete leves. Egy elég vastag cirrusz csúszott be és teljesen befedte az eget. De a krn működött így tudtunk eljönni idáig. Itt viszont be kellett menni a málnásba, de gondoltam lehet ott is működni fog. Miért is ne, ha eddig adta ott is adhatja. Meg csak nem állhatok a feladat közben. Becsúsztunk a hátsó részre és ott már látszott, hogy nagyon szenvednek, de a gerinc fölött valami adogatta nekik. Mi a gerinc alá értünk gaberral és hiába kerestük a cuccot nem jött. Pánikszerűen mentem jobbra balra, de be kellett látnom, hogy game-over. El kell indulnom kifelé Tolmin irányába mert különben bentragadok a völgyben ahol semmi sincs. Egy lehetséges leszálló volt, ahol Gaber le is tette magát, de térerő nélkül rádión kértem neki visszaszállítást.
El voltam keseredve, mert már látszott, hogy a felhő el fog csúszni és negyed óra múlva ismét el fog indulni az idő.
Nekem ma itt kezdődött a második feladatom. Kiértem Tolmin elé a Müzli-hegy aljába kb 450-480 méteren és elkezdtem lejtőzni. nagyon gyenge valami volt, de kitartottam mellette és szép lassan felemelkedtem a gerinc fölé. Addigra kisütött a nap is és egyre jobban adogatta. A hegy tetején már erős lifttel tekertem és vissza küzdöttem magam a játékba. Igaz akkorra már teljesen lefőtt a kávé, mert az eleje iszonyat messze járt aki a mezőny közepén volt az pedig kibekkelte az árnyékot a krn-ön a lejtőben és hátul nagyon jól adta nekik amikor kisütött a nap. Gondoltam becsületből azért végig kellene menni. Bementem megint hátra és a napsütésben már dolgozott. 4-5-ös emeléssel 2450-ig emelkedtem miután biztonságos magasságban megcsináltam a fordulót.
Na, gondoltam innen már lehet nem is kell tekerni és lejtőzésből beadja a cél, ami onnan azért még kb 20 km volt. Hát nem lett igazam.
A második "bad luck" a napban az volt, hogy visszaérve a krn-re majd' 2000 méteren ráfordultam a gerinre ami mindig tart, de nem hittem a szememnek, most egyetlen csippanás nélkül siklottam a szikláktól méterekre. Nem emelt a lejtő. Nem tudom mi történt, ilyet még itt nem láttam. Nem tudtam átmenni a Drezsnicai oldalra, mert szembejött a lefutó gerinc. Ki kellett mennem alacsonyan a völgybe és valami gyengével megint kitekertem, de ott már csak 1300-ig adta. Onnan megcsináltam az utolsó pontot és majdnem sírva fakadtam, mert megint alacsonyra kerültem. Éppen kiértem az ugrató-hegy elé ahol emelkedtem kicsit az esti gyengében és megkezdetm a végsiklást.
Nem ragozom tovább 20 méter magasság hiányzott, hogy beérjek. Az 1000 méteres ESS-t meg tudtam csinálni, de a 400 méteres cél cilinderbe nem értem be.
Nagyon nagyot küzdöttem és azt gondolom, hogy jobbat érdemeltem volna, de ma ezt osztották nekem az égiek és én fejet hajtok, elfogadom.
Ezzel a teljesítménnyel 50-ik lettem, ami szánalmas, de a körülményeket tekintve végül is még örülhetek neki.
Összetetben visszaestem a 23. helyre. Ez is gáz, mert az gondoltam, hogy ebben a mezőnyben a 20. hely lenne a legrosszabb amit még el tudok magamtól fogadni.
Nekem itt a vége, mert holnap esni fog és az EB miatt haza kell indulnom, ugyanis mint korábban írtam szombaton indulunk St. Andréba, és képviseljük kis hazánkat a kontinens viadalon.
Mai repülésem kizárólag erős idegzetűeknek :) :
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/30.8.2012/11:26
Mai eredmények azoknak akik nem szeretnék és röhögnének rajtam egyet:
http://www.slo-paragliding.com/datoteke/serial/task4.html
Végül az összetett eredmény:
http://www.slo-paragliding.com/datoteke/serial/overall.html
A starthelyen már nem volt olyan baromi jó idő, lassan indulgatott a nap és az elstartolt ernyők nem igazán festettek bomba időt.
Kitettek a táblára egy nettó 61 km-es taskot, ami alatt azért megint beküldtek a krn mögé biztos ami biztos.
Az ablak nyitása után sem volt biztító a kép, lejtőzés, nyögve nyelős méterek, mindenki csak küzdött. Aztán egyszer csak kicsit bejavult és lassan kitekertünk.
A pilonnál nem volt gond nem a legelején, de azért jól kaptam el, és mentünk a müzlin tovább, ahogy nagykönyvben megírták. Majd be a krn-re és ott egy tekerés nélkül végig, a végén kitekertem és át a polovnikra. Nagyon jó pozícióban voltam, kb az első 15-ben az eleje pont 3 km-rel volt előttem, mert akkor találkoztunk amikor a forduló cilindere 1,5 km volt tőlem. Gaber is ott volt mellettem, nagyon jól ment és örültem is neki, hogy itt nyomja velem. Visszamentünk a krn-re és tovább nyomtuk mint a barom. A krn keleti végén be kellett menni hátra a vogel felé mint tegnap előtt a második taskon. Na itt jött a fekete leves. Egy elég vastag cirrusz csúszott be és teljesen befedte az eget. De a krn működött így tudtunk eljönni idáig. Itt viszont be kellett menni a málnásba, de gondoltam lehet ott is működni fog. Miért is ne, ha eddig adta ott is adhatja. Meg csak nem állhatok a feladat közben. Becsúsztunk a hátsó részre és ott már látszott, hogy nagyon szenvednek, de a gerinc fölött valami adogatta nekik. Mi a gerinc alá értünk gaberral és hiába kerestük a cuccot nem jött. Pánikszerűen mentem jobbra balra, de be kellett látnom, hogy game-over. El kell indulnom kifelé Tolmin irányába mert különben bentragadok a völgyben ahol semmi sincs. Egy lehetséges leszálló volt, ahol Gaber le is tette magát, de térerő nélkül rádión kértem neki visszaszállítást.
El voltam keseredve, mert már látszott, hogy a felhő el fog csúszni és negyed óra múlva ismét el fog indulni az idő.
Nekem ma itt kezdődött a második feladatom. Kiértem Tolmin elé a Müzli-hegy aljába kb 450-480 méteren és elkezdtem lejtőzni. nagyon gyenge valami volt, de kitartottam mellette és szép lassan felemelkedtem a gerinc fölé. Addigra kisütött a nap is és egyre jobban adogatta. A hegy tetején már erős lifttel tekertem és vissza küzdöttem magam a játékba. Igaz akkorra már teljesen lefőtt a kávé, mert az eleje iszonyat messze járt aki a mezőny közepén volt az pedig kibekkelte az árnyékot a krn-ön a lejtőben és hátul nagyon jól adta nekik amikor kisütött a nap. Gondoltam becsületből azért végig kellene menni. Bementem megint hátra és a napsütésben már dolgozott. 4-5-ös emeléssel 2450-ig emelkedtem miután biztonságos magasságban megcsináltam a fordulót.
Na, gondoltam innen már lehet nem is kell tekerni és lejtőzésből beadja a cél, ami onnan azért még kb 20 km volt. Hát nem lett igazam.
A második "bad luck" a napban az volt, hogy visszaérve a krn-re majd' 2000 méteren ráfordultam a gerinre ami mindig tart, de nem hittem a szememnek, most egyetlen csippanás nélkül siklottam a szikláktól méterekre. Nem emelt a lejtő. Nem tudom mi történt, ilyet még itt nem láttam. Nem tudtam átmenni a Drezsnicai oldalra, mert szembejött a lefutó gerinc. Ki kellett mennem alacsonyan a völgybe és valami gyengével megint kitekertem, de ott már csak 1300-ig adta. Onnan megcsináltam az utolsó pontot és majdnem sírva fakadtam, mert megint alacsonyra kerültem. Éppen kiértem az ugrató-hegy elé ahol emelkedtem kicsit az esti gyengében és megkezdetm a végsiklást.
Nem ragozom tovább 20 méter magasság hiányzott, hogy beérjek. Az 1000 méteres ESS-t meg tudtam csinálni, de a 400 méteres cél cilinderbe nem értem be.
Nagyon nagyot küzdöttem és azt gondolom, hogy jobbat érdemeltem volna, de ma ezt osztották nekem az égiek és én fejet hajtok, elfogadom.
Ezzel a teljesítménnyel 50-ik lettem, ami szánalmas, de a körülményeket tekintve végül is még örülhetek neki.
Összetetben visszaestem a 23. helyre. Ez is gáz, mert az gondoltam, hogy ebben a mezőnyben a 20. hely lenne a legrosszabb amit még el tudok magamtól fogadni.
Nekem itt a vége, mert holnap esni fog és az EB miatt haza kell indulnom, ugyanis mint korábban írtam szombaton indulunk St. Andréba, és képviseljük kis hazánkat a kontinens viadalon.
Mai repülésem kizárólag erős idegzetűeknek :) :
http://www.xcontest.org/world/en/flights/detail:beci/30.8.2012/11:26
Mai eredmények azoknak akik nem szeretnék és röhögnének rajtam egyet:
http://www.slo-paragliding.com/datoteke/serial/task4.html
Végül az összetett eredmény:
http://www.slo-paragliding.com/datoteke/serial/overall.html
"csak" két gyereket éreztem :) de azt sokszor nagyon erõteljesen :D
VálaszTörlésnagyon szeretlek