A verseny előtti napon érkeztünk szerbiába, szép komótosan jöttünk és itt voltunk 2 óra előtt. Sok pilóta elment repülni a gyakorló napon, de én előző nap még makedóniában repültem egy több mint 4 órás feladatot just for fun és ezért inkább a pihenést választottam mert már eléggé fáradtnak éreztem magam.
Mikor megérkeztünk, úgy éreztem mintha nem is szerbiában lennénk. Gyönyörű környezetben lévő síparadicsom, alpesi stílusú házakkal, apartmanokkal és szálodákkal. A korábbi szerbiai élményeimet alaposan átírta a látvány.
Kibéreltünk egy szép, bár kicsit szűkös apartmant egy háromszintes ház felső részében négy főre és lementünk regisztrálni. Majd bevásároltunk a legközelebbi kisboltban és csináltunk egy jó vacsit. A helyi éttermek írreális árakon dolgoznak.
Az első napon kicsit nyügvenyelősen mentek a dolgok, a reggeli briefing nem hordott túl sok információt magában és vagy egy órát vártunk még mire megindult a felszállítás.
A hegyen már elég erős befújások vártak minket előre vetítve a termikek erősségét. A feladat kiíró bizottságba megválasztották Sanyát ezért rögtön értesültünk a 78 km-es zig-zag feladatról. Ablaknyitás után 45 perc múlva indult a feladat, ezért inkább az elején akartam startolni. Pár ernyő után a levegőbe emelkedtem és azonnal belenéztem egy bika erős rotoros termikbe, amivel 3000-ig emelkedtem. Kicsúsztunk páran a pilon széléhez, azaz 4 km-t, és szépen várakoztunk. Dobálós darabos nullázás ment úgy 25 percig mire elindult a task. Egy R11-el csináltuk meg a pilon-t és mentünk a pontra, onnan vissza, majd megálltunk egy erősben tekertünk kicsit aztán tovább a második pont felé. Már ott volt velünk egy SOL TR2-vel egy szerb, meg még két ozone.
Csak mentünk a második pont felé, semmiben nem álltunk meg, ennek hatására a második pont után mire visszaértünk a start elé, már jóval nívó alatt voltunk. Itt ketten kicsit magasabban értek oda és hamarabb emelkedtek, mi hárman egy Boom 8 meg egy R11 besűlyedtünk alacsonyra, de végül csak meg lett a lift. Nem tudom örültem-e vagy inkább nem, mert iszonyat rockandroll vette kezdetét mely alatt alig tudtam nyitva tartani az ernyőt. Azért valahogy csak kiemelkedtem, de közben azért megkaptam az első befűződéses csukásomat. Szerencsére az első rántásra kijött, még a termiket sem kellett igazán elhagynom. 3200-ra emelkedtem és megindultam az ernyők után, ők már a következő felhő alatt jöttek-mentek. Viszont a következő felhő alacsonyabban volt mint én, azt gondoltam, hogy ki kell kerülnöm. De végül pont alá siklottam, csak arra kellett vigyázni nehogy beszippantson. Elindultunk a 3. pontra, itt már megint teljesen az élején voltam, de közben Máté Zoli és odakeveredett és Milán sem volt sokkal hátrébb. Megcsináltuk a pontot és indultunk ismét vissza, elkezdetm neki nyomogatni a gyorsítót, hogy ne maradjak le az ozone-októl. Nagyon együtt voltunk és nem álltunk meg tekerni, gondoltuk úgyis jön a 6-7-es lift ahogy eddig. Hát nem jött. Mikor már jóval a starthely alatt voltunk és ki kellett fordulni a völgybe, akkor már kezdtem izgulni, de nem hittem benne, hogy lerohadok, inkább csak a vezető pozíciómat féltettem. Hát sajnos egy R11-el küzdöttünk a taljaközelben hihetetlenül rotoros emelésekben, de nem jól alakult. Le kellett szállnom egy szűk völgy, meredek és kicsi tisztására. A dél-afrikai az R11-el még átbukott a következő kis völgybe, de ő is ottragadt. Kis idő múlva érkezett a szerbek legjobb pilótája Dusan, szintén R11-el és leszállt mellém. Amíg küzdöttem, hallottam a rádióban, hogy Milán is letette magát kicsit fentebb a völgyben.
Számunkra véget ért ez a task. De a többieknek még csak most kezdődött.
Máté Zoli, aki szintén ott volt a környékünkön, csodával határos módon, talajközeli állapotból kitekert és onnan Zeljkoval (szerb ozone dealer és pwc pilóta) tólták végig, a végén Zoli óvatosban nyomta, ezért csak második lett. Óriási gratula neki, kiváló teljesítményt nyújtott. Galambos Laci, akinek a Krusevoi verseny nem hozott nagy sikereket az első napi szép 10. hely után, most hibátlan versenyzéssel az 5. helyen ért be. Babik Szilárd, akinek az edző napon volt egy "kis" kaladja (erről majd később valahol részletesen), kicsit későn indult el a feladaton, de aztán sorra előzte meg az embereket és még a latest landing előtt sikerült 7. helyen beérnie. Mindhárom magyar célbaérőnek gratulálok!
Bart Sanya, Ami, Horák Gyuszi és Nyers Ati még elég jól mentek, nekik talán lett volna esélyük beérni, de valahogy nem sikerült. Ács Ati ott szállt le kb ahol Milán, legalábbis pontban és kilóméterben hasonlót kaptak. Pénzes Zoli a start után leszopódott, ezért ő el sem tudott indulni a feladaton.
Összegzésképpen 11 magyarból a 10. eredményt sikerült elérnem a mai napon. Nem így képzeltem el az első napot. Az igazat megvallva egyértelműen az első 10-be vártam magam. Az első 918 pontot kapott én pedig 311-et. Na innen már nem lesz könnyű bekerülni a legjobbak közé, pláne úgy, hogy ez csak egy öt napos verseny és a meteo sem ígéretes a következő két napra.
Nem adom fel, majd meglátjuk...
első napi eredméynek itt:
http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTask1.pdf
Mikor megérkeztünk, úgy éreztem mintha nem is szerbiában lennénk. Gyönyörű környezetben lévő síparadicsom, alpesi stílusú házakkal, apartmanokkal és szálodákkal. A korábbi szerbiai élményeimet alaposan átírta a látvány.
Kibéreltünk egy szép, bár kicsit szűkös apartmant egy háromszintes ház felső részében négy főre és lementünk regisztrálni. Majd bevásároltunk a legközelebbi kisboltban és csináltunk egy jó vacsit. A helyi éttermek írreális árakon dolgoznak.
Az első napon kicsit nyügvenyelősen mentek a dolgok, a reggeli briefing nem hordott túl sok információt magában és vagy egy órát vártunk még mire megindult a felszállítás.
A hegyen már elég erős befújások vártak minket előre vetítve a termikek erősségét. A feladat kiíró bizottságba megválasztották Sanyát ezért rögtön értesültünk a 78 km-es zig-zag feladatról. Ablaknyitás után 45 perc múlva indult a feladat, ezért inkább az elején akartam startolni. Pár ernyő után a levegőbe emelkedtem és azonnal belenéztem egy bika erős rotoros termikbe, amivel 3000-ig emelkedtem. Kicsúsztunk páran a pilon széléhez, azaz 4 km-t, és szépen várakoztunk. Dobálós darabos nullázás ment úgy 25 percig mire elindult a task. Egy R11-el csináltuk meg a pilon-t és mentünk a pontra, onnan vissza, majd megálltunk egy erősben tekertünk kicsit aztán tovább a második pont felé. Már ott volt velünk egy SOL TR2-vel egy szerb, meg még két ozone.
Csak mentünk a második pont felé, semmiben nem álltunk meg, ennek hatására a második pont után mire visszaértünk a start elé, már jóval nívó alatt voltunk. Itt ketten kicsit magasabban értek oda és hamarabb emelkedtek, mi hárman egy Boom 8 meg egy R11 besűlyedtünk alacsonyra, de végül csak meg lett a lift. Nem tudom örültem-e vagy inkább nem, mert iszonyat rockandroll vette kezdetét mely alatt alig tudtam nyitva tartani az ernyőt. Azért valahogy csak kiemelkedtem, de közben azért megkaptam az első befűződéses csukásomat. Szerencsére az első rántásra kijött, még a termiket sem kellett igazán elhagynom. 3200-ra emelkedtem és megindultam az ernyők után, ők már a következő felhő alatt jöttek-mentek. Viszont a következő felhő alacsonyabban volt mint én, azt gondoltam, hogy ki kell kerülnöm. De végül pont alá siklottam, csak arra kellett vigyázni nehogy beszippantson. Elindultunk a 3. pontra, itt már megint teljesen az élején voltam, de közben Máté Zoli és odakeveredett és Milán sem volt sokkal hátrébb. Megcsináltuk a pontot és indultunk ismét vissza, elkezdetm neki nyomogatni a gyorsítót, hogy ne maradjak le az ozone-októl. Nagyon együtt voltunk és nem álltunk meg tekerni, gondoltuk úgyis jön a 6-7-es lift ahogy eddig. Hát nem jött. Mikor már jóval a starthely alatt voltunk és ki kellett fordulni a völgybe, akkor már kezdtem izgulni, de nem hittem benne, hogy lerohadok, inkább csak a vezető pozíciómat féltettem. Hát sajnos egy R11-el küzdöttünk a taljaközelben hihetetlenül rotoros emelésekben, de nem jól alakult. Le kellett szállnom egy szűk völgy, meredek és kicsi tisztására. A dél-afrikai az R11-el még átbukott a következő kis völgybe, de ő is ottragadt. Kis idő múlva érkezett a szerbek legjobb pilótája Dusan, szintén R11-el és leszállt mellém. Amíg küzdöttem, hallottam a rádióban, hogy Milán is letette magát kicsit fentebb a völgyben.
Számunkra véget ért ez a task. De a többieknek még csak most kezdődött.
Máté Zoli, aki szintén ott volt a környékünkön, csodával határos módon, talajközeli állapotból kitekert és onnan Zeljkoval (szerb ozone dealer és pwc pilóta) tólták végig, a végén Zoli óvatosban nyomta, ezért csak második lett. Óriási gratula neki, kiváló teljesítményt nyújtott. Galambos Laci, akinek a Krusevoi verseny nem hozott nagy sikereket az első napi szép 10. hely után, most hibátlan versenyzéssel az 5. helyen ért be. Babik Szilárd, akinek az edző napon volt egy "kis" kaladja (erről majd később valahol részletesen), kicsit későn indult el a feladaton, de aztán sorra előzte meg az embereket és még a latest landing előtt sikerült 7. helyen beérnie. Mindhárom magyar célbaérőnek gratulálok!
Bart Sanya, Ami, Horák Gyuszi és Nyers Ati még elég jól mentek, nekik talán lett volna esélyük beérni, de valahogy nem sikerült. Ács Ati ott szállt le kb ahol Milán, legalábbis pontban és kilóméterben hasonlót kaptak. Pénzes Zoli a start után leszopódott, ezért ő el sem tudott indulni a feladaton.
Összegzésképpen 11 magyarból a 10. eredményt sikerült elérnem a mai napon. Nem így képzeltem el az első napot. Az igazat megvallva egyértelműen az első 10-be vártam magam. Az első 918 pontot kapott én pedig 311-et. Na innen már nem lesz könnyű bekerülni a legjobbak közé, pláne úgy, hogy ez csak egy öt napos verseny és a meteo sem ígéretes a következő két napra.
Nem adom fel, majd meglátjuk...
első napi eredméynek itt:
http://www.para-golija.org.rs/download/SerbiaOpen2011&Pre-PWCTask1.pdf
 |
| A magyar delegáció |
Már néztem reggel is miért nincs beszámoló, várjuk a fejleményeket majd, meg a szakértésre is kíváncsi vagyok.
VálaszTörlésElég ritkán, de sajnos benne van h az élboly is lecurran, told továbbra is így és nem lesz baj az eredménnyel! Máté Zolinak külön gratula!
Csak h szokjam a látványt tegnap Kalocsán is egy R11el tekertem vmi magyar nagykártyával, de jófej volt és inkább visszament h eljöhessen értem autóval :))