Szlovén és Horvát Nemzeti - Krusevo Open 2011 - task 6.

Az utolsó napjához érkezett a verseny és a kitűzött célom megvalósulni látszik. A 30-on belüli helyezést jónak értékelem és ma semmi már dolgom nincs "csak" ezt megtartani.
Gondoltam egy gyors, rövid feladatot kiírnak, amit előre jeleztek is, mert valami komoly eredményhírdetésre és ingyen vacsival készültek este 8-kor a szervezők.


Na, ennek ellenére 75 km-es task lett kitalálva, ami azért tudni lehetett az eddigi napokból, hogy nem lesz könnyű.


Na, tényleg nem volt. Már az első fordulópont is nehéznek bizonyult a mezőny felének legalább. Az 1700 méter magasan lévő pontot nem volt könnyű megcsinálni, mert az 1500 környéki inverziót áttörni nem volt egyszerű feladat.


A pilont aránylag jól csináltam meg, persze most sem sikerült az első bolyban, mert a rettenet gyenge termikes, de dobálós, rotoros időben örültem, hogy egyáltalán a fejem felett tudtam tartani az ernyőt. Elég magasan 2300 méteren megcsináltuk a forduló pontot, Máté és Kepes volt velem, Milán elment az elejével ügyesen és Budai Peti volt kicsit lemaradva tőlünk.


A második pontig nekem végig sikerült magasan menni, néha Kepes néha meg Máté került alacsonyabbra, de egymást segítve végig tudtunk menni a száron.
A pont előtt nagyon csúnyán be kellett menni a gerinc mögé a fensík túloldalára, már inkább a hegy másik oldalán tekertünk.
Itt mi ketten Mátéval inkább a pont feleindultunk a gerinc elé, míg Kepes a gerinc végénél a két hegy közötti völgyben szeretett volna még kiemelkedni a pontra indulás előtt. Veszélyes vállalkozás volt, mert ez már jóval túl volt a fordulónál, tehát onnan vissza kellett jönni vagy 2-3 km-t a gerinc elé a termikbefúlyások miatt néha-néha elég határozott szembeszélben. Korábban az élboly valahogy így csinálta meg a pontot, de nekik magasabbra sikerült emelkedni. 
Ketten maradtunk Mátéval és a pont után alacsonyan nívó alatt mentünk a harmadik pont felé. Krusevohoz érve sikerült olyan 1600 méterig emelkedni, de nagyon gyenge termikekkel és itt követtem el a verseny eddigi legnagyobb hibáját. A briefingen azt mondta a Goran, hogy 15 óra után a szemben lévő alacsony dombokból párhuzamosan húzódó gerinc mindig jól működik, és egy-két helyen láttam is kisebb bolyokat tekeregni. Otthagytam Mátét és még másik 3 ernyőt, ami ismételten a biztonságot jelentő csapatban repülés feladását jelentette. Ez ma nem volt jó döntés, még vagy 30-40 percig nullázgattam jöttem-mentem, de nem tudtam kiemelkedni és ez azt jelentette, hogy a versenyben a 29. helyem szinte bizotsan nem tudtam megőrízni.  A kérdés csak az volt, hogy mennyit esek vissza, mennyi pilóta ér ma célba és mennyi repül nagyobbat mint én.


Közben Kepes is berohadt a második pont után már csak a gerincen delfinezett ameddig tudott, de kiemelkedni már nem sikerült neki. Budai Peti is hasonlót játszott és a második pont után, mikor én bemondtam a rádióban, hogy kimegyek a gerincről és a másik oldalon próbálkozom akkor úgy gondolta, hogy rám lehet hallgatni és Ő is kiment és sajna leszopódott. Bocs Peti! Persze ehhez az is kellett, hogy érezte a gerincen nagyon nem adja.


Máté, miután otthagytam 1600-on, még tekergették vagy 15 percig  azt a termiket és kicsit magasabbról elindultak tovább a gerincen. Megcsinálták a harmadikat és kimentek a síkságra a negyedik felé, majd valami taknyon elcsúsztak a pontig és ott leszálltak.


Milán, aki ma a legügyesebb volt - ezzel ismét megszerezte az ágy jogát :) - a negyedik pont után a cél előtt 10 km-rel szállt le. Gratula Neki, alakul a következő generáció.


A többiek sajnos vagy el sem érték az első pontot, vagy éppen elérték és ott le is szálltak.


Ma egy magyar sem volt célban, nagyon nehéz, gyenge termikes, de csérében rotoros, igazi szar idő volt. De a versenyen nincs finnyázás, itt menni kell.
Ma értek a mezőnyből legkevesebben a célba, kb. 18-an. Milán 25. lett, én 50., Máté valahol a kettőnk között. Neten még nincs fent az eredmény, mi meg tegnap csak egy pillantást tudtunk rá vetni.


Az összetettben a verseny előtt elgondolt, reális helyezést értem el 34. lettem, a magyar csapatból az első, de elég szűk különbséggel Máté előtt aki 39. és Kepes aki 42. helyen végzett. A részletes eredményeket majd belinkelem ha fent lesznek.


Összességében 4 taskból 3 nap a célban voltam és ez a negyedik napi fiaskó sem volt olyan katasztrófális, mert ezzel a szar teljesítménnyel is 50. lettem, ami gondolom azt jelenti, hogy a mezőny nagy része nem látta filmet.


Este a falu főterén az eredmény hírdetésen aztán volt minden. Folklór, szeletelős felvezteő zene, helyi előljárók, himnuszok, szlovén nemzeti díj, horvát nemzeti díj, széria (ami itt dhv2-ig) díj és performance (dhv2-3-ig) díj és ugye külön női értékelés is. Elég nagy tömeg és jó hangulat uralkodott. A szériában egy macpara pondrós beülőt kapott az első helyezett, overallban meg vastag borítékokat osztogattak az érmek, kupák mellé.


Az overall-t Urban Valic nyerte (hát ki más?), Borut Hafner és Marko Novak előtt. Nyugodtan lehet őket "képlátóknak" is nevezni. A vicc az, hogy mivel szlovén nemzeti is volt értékelve, és mind a hárman szlovének, ezért kétszer voltak kint a pódiumon.


A szlovén uralom megtörésére még várnunk kell, talán majd ha Milán, Máté vagy Ati igazán beérik és fel tudja venni a kesztyűt a nemzetközi mezőnnyel.


A szervezés elsőrangú volt, talán az egyik legjobb amin valaha voltam. Nem sorolom fel, hogy miért, talán majd egy másik posztban, de ez a Goran tud versenyt szerbezni az biztos, és megjegyzem, hogy nem 180 EUR volt mint amit a brittek már pofátlanul előre elkérnek, hanem itt az utolsó pillanatban is csak 150-et fizettünk. Ami a minőséget látva korrekt ár.


Most majd átmegyünk szerbiába a Raska Open-re, ami hétfőn veszi kezdetét. Legközelebb onnan jelentkezünk, de sajnos elvesztettünk közben pár embert akit hazaszólított a kötelesség. Kepes, Greg, Máté és Budai Peti már hazamentek. Ati, Évi és Gyöngyvér ma este indulnak.
Laci, Gyuszi, Milán és ln vágunk neki a balkán fanatic túra harmadik és egyben befelyező állomásának.


I'll be back...