A bulgáriából átvezető út jó hangulatban telt, sokszor megálltunk, a határon feltartóztattak bennünket és regisztrálták az ernyőinket és a gps szoftverünk hiányossága miatt térképen navigáltunk miután átléptük a határt.
Mire megérkeztünk és regisztráltunk a versenyre már a magyar különítmény másik fele is megérkezett és elfoglalta a szállást. Két házba sikerült a 11 embert bekvártélyozni, az egyikben nyolcan vagyunk 3 szobában, míg a másikban csak hárman, de mindenkinek külön "lakosztálya" van.
A magyar csapat Budai Petivel, Nagy Mátéval, Monostori Atival és két versenyen kívüli hölgy taggal, Gyöngyvérrel és Évivel egészült ki, akik a "just for fun" műfajban akarnak ismerkedni a helyi repülés lehetőségeivel.
Így tehát a verseny csapat 9 főre bővült, mert bulgáriából mind a hatan átjöttünk végül.
Az első napokra bika meteo ígérkezett. A mezőnyt vizsgálgatva éreztem, hogy ez nem a skynomad open, itt nagyon valószínű, hogy nem fogunk szinte minden nap az első 10-ben végezni. A teljes szlovén élvonal kiegészülve a horvát nagykártyákkal képviselteti magát. Akkor még nem is beszéltem a helyiekről, akik közül a fiatal srác már sorra járja a pwc-ket.
Szóval, ha el kellene magam helyezni a rangsorban, akkor az első 40-nel már elégedett lennék, 30-ban lenni részemre = MENŐ.
Az első napi felszállításnál kiderült, hogy a starthely 5 percre van a falutól, két-három kanyarban viszik fel a brigádot. 5-6 ernyőt bőven ki lehet teríteni a startnál és a környező nagy fák árnyékában tudunk várakozni az ablaknyitásra.
A starthelyen üzemeltetnek egy kitelepült kis büfét, ami drága ugyan, de ha kell valami akkor legalább van. Kapunk kajacsomagot is, hatalmas szendó, víz és gyümölcs a tartalma.
A briefing nagyon magas színvonalú, részletes és könnyen érthető aki kicsit is bírja az angolt. Még taktikai tanácsokat, alternatívákat is kínálnak az ismeretlen terepen. Persze mindenki saját döntései szerint kell, hogy repüljön, de azért próbáltam mindent megjegyezni.
Az első feladat egy 58 km-es táv 4 fordulópont és a cél a végén. Fontos, hogy van fizikai célvonal, amit át kell repülni. Mostanában ritkán használják a versenyeken, mert elég nyűgös egy célt kihúzni és ott egy embert tartani a szervezőknek, de itt látszik, hogy nagyon jól akarják csinálni a versenyt.
1 óra 15 perc volt az ablak és a start pilon nyitása között, gondoltam nekem 45 perc elég lesz és kb az ablak után fél órával startoltam. Na ez volt az első hiba. A pilon nyitáskor vagy 40 ernyő iszonyat hátul a gerincen vagy 3000 méteren indult, míg én a gerinc előtt alig 2000 felett szarakodtam valami gyenge dobálós fosban. Egy forduló a hegyen és utána ki a síkságra, majd egy pont a szemben lévő gerinc alatt elterülő Prilep város szélén. Ezután be a gerince jóval a város mögé és vissza laposra a célba. Az eleje úgy elhúzott, hogy nem is láttam, mi meg szépen lassan haladva, néha egyikünk, néha másikunk előbb, de inkább csapatban gyűrtük a kilómétereket Mátéval, Milánnal és Képes Petivel. A kritikus pont a cél felé az utolsó biztos kitekerés a gerinchez kapcsolódó de előtte lévő sziklás hegyen volt. Persze alá értünnk be, de közösen kitúrtuk magunknak a bika emelést. Laci - aki már közben a célban volt, mint utóbb kiderült neki sikerült az elejével indulni a sztratoszférából - közben rádión bemondta, hogy aránylag magasról próbáljunk rásiklani a célra mert eléggé leáramos a vége és páran el is véreztek a cél előtt.
Máté nem vette be a nyugtatóját és 2000 felett bemondta, hogy a most már indul, 10 km a cél és az nem lehet, hogy nem adja be. Nekem is már majdnem 2100 mutatott a műszer, hát indultam. Így tett Peti is és Milán is, aki egy másik termiket választatott tőlünk jobbra. Az ötös leáramlások mellett én átcsúsztam egy erősebb emeléses szakaszon ami előtt és után még nulláztam is kicsit. A többiekhet képest magasra kerültem és olyan 40-50 méteren értem be a célba. Máté, Peti és Milán nem volt ilyen szerencsés, a 2 km ESS-t megcsinálták ugyan, de a célvonalat nem tudták átrepülni. Mérhetetlen csalódottság vett erőt rajtuk, de előre elárulom, hogy később megnyugodtak, mert valamiért a GAP 2011 FS értékelő programot használják itt a versenyen és alig adott különbséget köztem és köztük.
Később aztán megjelent a többi magyar is, Greg, Budai Peti, Ati és Gyuszi is, aki sajna elrontotta a start pilont és ezért csak a minimum pontot kapta.
36. helyen értem be, 1 óra 10 perccel az első után. A helyezéssel nincs bajom, de ennyit azért nem szeretnék kapni, mert ez már több mint kellemetlen.
Lacinak óriási gratula a 10. helyért ami ebben mezőnyben fantasztikus teljesítmény és nagy reményeket ad a következő napokra.
az első nap eredményei itt:
http://krusevo.tici.hr/rezultati/task_result_1.html
 |
| krusevo a szállásról (fotó by budai peti) |
Az az 1 óra soknak tűnik, ezek szerint ott a háromezres magasságban már jól adta... Emlékszel Nis-ben ugyanez volt, 1800-ig taknyon-nyálon, felette bomba 3 rugóig és csak a gázt kellett nyomni! Béci for president!!!!
VálaszTörlés